Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNY OK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke)

gazdasági rend belső folyamataiban a családján keresztül, mint annak tagja vehetett részt, érvényesíthette érdekeit.243

Rendkívül kevés volt a válás, amely két dologra enged következtetni: az egyik a házastársak eredményes konfliktus kezelése, a másik pedig a házasságok felbonthatatlannak tartása. Mindezen általános érvényű és íratlan törvények ellenére egy-egy kirívó eset előfordult, amikor a lelkészt kérték fel a visszás helyzet rendezésére. Ez történt 1880-ban, amikor a görzsönyi Nagy Lajoshoz férjhez ment takácsi Farkasdi Zsuzsanna férjét annak durvaságáért, kegyetlen bánásmódjáért elhagyva, hazaköltözött szüleihez Takácsiba. A férj a helyi lelkipásztort kérte fel közvetítésre, akinek fogadalmat tett megváltozására. A lelkész Takácsiban szolgáló kollégáját, Szekeres Mihályt kereste meg, hogy a fiatalasszonyt vegye rá a férjéhez való visszatérésre. Erre tett ugyan kísérletet a lelkész, ámde az asszony hajthatatlan maradt, mivel férje őt folyton szidalmazta, verte, megalázta, sőt, késsel megfenyegette, amiért a végleges válás mellett döntött a feleség, amit a lelkész tudomásul véve, értesítette erről a közben járó lelkipásztort és az ügyet lezártnak tekintette.244

Az 1800-as évek második felében a 710 nőtlennel és hajadonnal szemben 612 volt a házasságok száma, özvegyként 120 főt tartottak nyilván, elváltként pedig mindössze kettőt. 1880-ban a református lelkész az éves jelentésében örvendezve állapította meg, hogy közel húsz esztendeje nem köttetett egy évben annyi házasság, mint 1880-ban, ami tizenegy pár házasságra lépését jelentette.245 1910-ben 708 nőtlennel, valamint hajadonnal szemben 637 házasság született, mellettük 129-en éltek özvegységben és az elváltak a kettőt nem haladták meg. 1930-ban a 667 nőtlennel és hajadonnal szemben 648 házas volt, 125 özvegy, elvált pedig egy. 1941-ben 268 nőtlen és hajadon mellett 640 volt a házasok, 135 az özvegyek és négy az elváltak létszáma. 1980-ban 162 nőtlen és hajadon, 601 házas, 104 özvegy, 14 elvált alkotta a népesség felnőtt lakosságát.

Ezekkel szemben 1990-2001 között nőtlenek és hajadonok összlétszáma 172, házasoké 232, özvegy férfiaké 14, míg a nőké 73, az elváltaké együtt 59, de a férfiak vezettek 31 válással. Ez időtől fogva jelent meg az addig társadalmilag nem elfogadott, vagy be nem vallott élettársi kapcsolat, amely ekkor már legitimmé lett, húszán éltek ebben az együttélési formában. 2011-ben a nőtlenek és hajadonok összlétszáma csupán 230 volt, míg a házasoké 361, özvegyeké 108, elváltaké 60, élettársi kapcsolatban élőké 64.246 Az utóbbi adatok rávilágítanak arra a korábban elfogadhatatlan állapotra, hogy az élettársi kapcsolatot már azonosnak tekintették a házasságkötéssel megerősített szövetséggel, ami az erkölcsi értékrend átalakulását jelentette az amúgy is változó világban.

Az özvegyek száma nem volt ugyan számottevő, de az özvegyasszonyoké magasan meghaladta az özvegy férfiakét, azoknak három-négyszerese volt, ami igazolja a

243 TÁRKÁNY-SZŰCS 1981. 406-407.

244 DREL III. 66. Takácsi református közgyűlési és tanácsülési jkv. 1861-1883. Szekeres Mihály lelkész 1879/80. évi jelentése.

245 DREL III. 66. Takácsi református közgyűlési és tanácsülési jkv. 1861-1883. Szekeres Mihály lelkész 1879/80. évi jelentése.

246 Népszámlálási adatok: NÉPSZÁMLÁLÁS 1870., 1910., 1930., 1941., 1980., 2001., 2011.

114