Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) költözni, hiszen legtöbb esetben nem is volt hova menniük. Ugyanakkor ismeretes olyan eset is, amikor a szülőkkel egy fedél alatt lakó újabb család mégis azért kényszerült házat, házrészt bérelni, mert a félj testvére megházasodva, ugyancsak szülei házába költözött feleségével együtt és három család a mindennapok gondjaival, növekvő létszámával nem tudott volna békességben megmaradni egy három-négy osztató lakóházban. Gyakori esetnek, sőt általánosnak mondható tehát, amikor a fiatalasszony menynek ment félje szüleihez, de előfordult a vőül menetel is, ámbár csak akkor, ha az újasszony szüleinek házában kevesebben laktak, mint a férjében. Ezért került vőnek Farkas Idáékhoz a férj, Fellner Károly, ahogy felesége meghatározta: „ így a Karcsi gyütt férjhez. " Akkor is a vőség intézményét alkalmazták, amikor csak lányörökösök voltak és kellett a gazdaság irányításához a férfi szervező, valamint munkaerő, továbbá akkor, ha a fiatalasszony egyetlen örököse volt szülei birtokának. Ez az eset állt fent 1930-ban Győri Margit szüleinek, Győri Károlynak és Paksi Margitnak házasságkötésekor. Esküvőjük után Pápán laktak, mivel a férj molnármesterként a pápai papírmalomban dolgozott. Takácsiba való hazatérésüket követően a fiatalasszony szüleihez (Győri Károly és Takács Lídia) költöztek Perébe és a férj bérbe vette a közbirtokosság malmát. A bérlet megszűntével az apósa húgának házába költöztek át, majd ezután megvették a mai helyen álló lakóházat, amit 1956-ban újjá építettek. Az építkezéshez a félj szüleitől semmiféle támogatást nem kaptak, mivel az asszony „ egyes gyerek ” volt és szülei nem engedték menynek menni. Tehát bízvást kijelenthető, hogy a három generáció együtt, egy fedél alatt lakása nem számított az átlagostól eltérő dolognak. Az együtt élő nemzedékek többnyire közös háztartásban éltek. A legidősebb asszony főzött, ami ugyancsak megszokottnak mondható. A családi munkaszervezetet, munka- megosztást tekintve nem bizonyult rossz megoldásnak ez a formáció. Házasodási szándékkal elsősorban a falubeliek keresték egymással a kapcsolatot mindhárom fe- lekezethez tartozóknál, de a szomszédos falvakkal való házassági kapcsolatok is léteztek. A reformátusok főként a dákaiakkal, az adászteveliekkel, esetleg a szemerei- ekkel, nemesgörzsönyiekkel, az evangélikusok főleg a felpéciekkel, gecseiekkel, ba- konytamásiakkal, malomsokiakkal, a római katolikusok pedig a vaszariakkal, gyarmatiakkal létesítettek házassági kapcsolatot. Előfordult, hogy Sopron környékéről hoztak feleséget Takácsiba. A házassági kapcsolatokról megállapítható, hogy elsősorban vagyoni és felekezeti endogámia uralkodott, de ez jellemezte az exogámiát is. Hiszen a faluközösség egyszerre volt exogám és endogám, de szigorú felekezeti, valamint vagyoni megszorítással, bár ennek ellenére előfordult vegyes házasság, elsősorban a két protestáns feleke- zethez tartozó reformátusok és evangélikusok között, de van példa a protestáns és római katolikus vegyes házasságra is. A családtípusok között léteztek csonka családok, amikor az egyik szülő elhalálozott és a gyermekek felnevelése, a gazdaság irányítása a hátra maradott félre hárult, hacsak nem kötött új házasságot. Keservesebb volt a helyzet akkor, ha az anya halála miatt lett csonkává a család. A családban élés szinte íratlan törvénye volt a faluközösségnek, ugyanis az egyén a családján keresztül lett egyenjogú tagja a közösségnek, a családja alapján rangsorolták és foglalta el a társadalomban helyét. A társadalmi és 113
