Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) a női viselet része lehetett.240 Azt láthatjuk ezekből a bútorleltárakból, hogy a szobák berendezése nem volt zsúfolt, de különösen díszes, míves, gazdag bútorokat sem tartalmazott. Ugyanakkor az nem derül ki, hogyan rendezték el a szobabelsőkben a bútorokat, ugyanis a felsorolás rendje nem jelent minden esetben támpontot ennek megállapítására. Az 1880-as években a Balogh család bútorai között külön említették a Takács János asztalos által tölgyfából készített ágyat, szobába való asztalt, az 1930-as évekből pedig konyhai asztalt, stelázsit, és teljes szoba valamint konyha berendezést, de már nem tételes felsorolással.241 Vizsgált korszakunkban az első szobában általában a díszesebb bútorok kaptak helyet és ide kerültek mindig a fiatalok újabb bútorai. A hagyományos elrendezési mód a sarkos vagy diagonális típus volt, ahol az ablakok közé állították a fiókos asztalt, a sarokpadot és a székeket. Az ágyak egymás végében a fal mellett helyezkedtek el, de fal mellé kerültek a szekrények is. Előfordult, hogy két ágy között állt egy szekrény. Az ágyak elé is szoktak székeket állítani. Egy korábbi típusnál tárolóbútorként ládákat használtak, amelyek mellett megjelent a fiókos sublót is, ami azután a szekrények használatának idején továbbra is megmaradt a berendezési tárgyak között. Az első szoba tisztaszoba lévén, reprezentációs jellegzetességeket hordozott, az élet a hátsó vagy lakószobában zajlott. Azonban ha nagy létszámú volt a család, akkor az első szobát is lakták. Amikor a régi bútorokat újabbakkal váltották fel, akkor változott a berendezés módja is. Ez a középpontos vagy centrális elrendezést jelentette, amikor a páros ágy a fal közepe elé került, eléje az asztal a székekkel, a fal mellé a szekrények, az ablakok közé a sublót. Később, a hálószoba bútorok elteljedésével a sublótot kiszorította a tükörasztal. Az ágyak mellé általánosan helyeztek el éjjeli szekrényeket. A kombinált bútorok között pedig helyet kapott a rekamié az ágyak végében, előtte pedig az asztal. Sokszor üveges résszel is ellátott kombinált szekrény (az almárium és az üveges szekrény egyesítése) egészítette ki ezt az együttest. A célszerűség jele volt, hogy a régebbi bútorok hátrább kerültek, jelesen a hátsó szobába, míg az ott használtak közül a még alkalmas darabok a szőlőhegyi épületekbe és a kamrákba. A hátsó szobák berendezése viselte magán legszembetűnőbben a hagyományos elrendezési módot. Ezekben sokáig megmaradt a sarkos elrendezésben elhelyezett sa- rokpad az asztallal az ablaknál, fal mellett egymás végében az ágyak, esetleg egy szekrény, takaréktűzhely, ugyanis többször előfordult, hogy télen ebben a helyiségben főztek. Egyes házakban a fekhelyek számának gyarapítására egy díványt is betettek, ha az alapterület ezt lehetővé tette. A konyhában a konyhakredenc későbbi bútornak számított, a tárolást deszkából összeállított, több polcból álló stelázsin oldották meg, amelyre függönyt tettek, az itt lévő eszközök eltakarására. Ugyanakkor volt még itt ajtós-polcos és fiókos kászli, továbbá falba épített 1-2 polcos fali szekrényke, a falkászli (másképpen téka). A fal 240 Halasi Nagy Zsuzanna inventáriuma, 1930. Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945 241 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. 110
