Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — Hl. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Az ólak, hidasok többnyire a lakóházakkal szemben álltak, általában deszkából készült fallal, zsúpfedéssel, a kifutójában vályúval. Nem volt kivételes eset a kettes hidas építése sem. Ezeknek a disznóólaknak, hidasoknak a felső részén kapott helyet a tyúkól, baromfi ól. A pajták a telkek hátsó részére kerültek. Ahol kukoricagóré (deszkából, esetleg téglából) is volt, szintén itt állt. A 19. században készült írott források mindegyike, amely lakóházat vett számba, külön kiemeli a telkeken álló istállót, sőt esetenként két istállót, pajtát, szekérszínt, disznó ólakat és hidasokat. 24. kép 1949-ben készült az első fúrt kút Takácsiban Az élet számára nélkülözhetetlen vizet a telkeken álló kutakból biztosították. Arra törekedtek, hogy minden telken önálló kút álljon, ámbár a víznyerést senkitől nem lehetett elzárni. Sajnos, Takácsiban az ásott kutak vize emberi használatra, közvetlenül ivásra alkalmatlan volt, ezért csak főzésre, az állatok itatására, valamint mosásra használták. Egyedül csak az Újtelepen volt iható a víz. A falu többi részén lakók a Gerence parton lévő forrásból, az ún. Kiskútról hordták a vizet. Kőkorsókban (keménycserép) és fazekasok által készített vizes kantákban vitték haza naponta az ivóvizet. Általában botra akasztották a korsókat, vagy vállon hordozható vízhordó rúdra, így egyszerre két edényt tölthettek meg és vihettek haza, amit otthon a vizes pádon tartottak. A mezőre is ebből a vízből vittek, de ide csicses korsókban, mert közvetlenül ebből lehetett innia annak, aki megszomjazott. Egyesek reggel, mások este mentek a forráshoz. Ezt a víznyerő helyet kiépítették, vízfelhajtó szerkezettel is ellátták. Perében két telken volt iható víz: az egyik kút Kozma Miklóséké, a másik Gyimóthy Károlyéké volt. A szomszédságban lakók innen vitték az ivóvizet. Ezek a kutak valójában egy-egy személy tulajdonát képező közös kutak voltak, amelyhez többen kútjoggal rendelkeztek. Tehát egyiket sem lehetett elzárni senkitől.235 Közkutakat az 1950-es években fúrtak a faluban, mégpedig négyet. Később azután vezetékes víz adta az ivóvizet, amely a statisztikai adatokból egyértelműen megállapítható. 235 GELENCSÉR 2006.265-266. 105
