Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

felépült házát eladja. Az uradalmi telken álló házat a levéltárnok csak földes­úri engedéllyel adhatta tovább.1" Az uradalom nem kívánta a házat zsidónak eladni, de alkalmazottján segíteni szeretett volna. Ezért miután Neuman felajánlotta, hogy az uradalom tulajdonában lévő ún. Thanhoffer-féle házzal is megelégedne, az uradalom csereszerződést kötött vele. Ennek értelmében a piacra is kijárattal rendelkező 73-as számú házat, amelyben ekkor Morocz János uradalmi adószedő lakott, átadták Neumannak, ő pedig a levéltár­noknak lefizette a 14 200 forintos vételárat.200 Héring házát pedig, miután a következő Szent György-napkor a házból kiköltözött, közvetlenül az ura­dalom vette át tőle. A szerződésben kikötötték, hogy a házat Neuman vagy utódai csak földesúri engedéllyel adhatják el, és az uradalmat elővásárlási jog illeti meg.201 Neuman vállalkozásainak összetettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kezén lévő ingatlanokat - az uradalom szabta keretek közt - folyamatosan forgatta. Az alsó szinten bolttal rendelkező lakóházát Neuman 1820. április 23-án kénytelen volt pénzzé tenni. Mivel az urada­lommal szemben különböző bérletek árában 8000 forintos adósságot hal­mozott fel, a házra pedig az uradalomnak elővásárlási joga volt, ugyanakkor Neuman a kiváló helyen álló háztól nem kívánt megválni, az uradalommal kötött üzletet. Az uradalom, élve elővásárlási jogával, 10 000 ezüstforintért visszavásárolta az épületet. A ház árából levonták a zsidóval szemben fenn­álló 8000 forintos uradalmi követelést. Ezzel egy időben azonban hat évre szerződést kötöttek, amelynek értelmében Neuman évi 408 ezüstforint díj ellenében bérbe vette az épületet és a benne található boltban űzhető pá­linkamérés jogát, így nem kellett kiköltöznie és boltját sem kellett feladnia. A bérbeadáskor a házhoz tartozó padlásról, kocsiszínről és pincéről leltárt vettek fel, és kikötötték, hogy a szerződés lejártakor mindent az átadás kori állapotban köteles majd visszaadni.202 Ezzel nem értek véget Neuman Ábrahám ingatlanügyei. 1824 szeptem­berében Esztergomi Ignác táblabíró a városi tanács előtt bejelentette, hogy 199 MOL P 12x6 capsa 63. nr. 56.1800. július 4. 200 A kitűnő helyen álló óriási ingatlan a 18. század elején a pápai evangélikusok vallási központja volt. A térre néző házrész alsó szintjét imaházként használták, felső szintjén a pré­dikátor lakott. A ház hátsó traktusában a közösség iskolája működött, és ott lakott a tanító is (Kapossy 1905: 171.). Az evangélikusok 17x4-ben Pápáról történt kiűzése után az ingatlan feletti tulajdonjoguk is megszűnt. Az 1735-ös birtokösszeírás szerint a ház már uradalmi tu­lajdonban volt, amelyet bérbe adva hasznosítottak. A számadásokban továbbra is oratorium lutheranorum-ként azonosított ingatlant 1737-ben és 1740-ben Mathias Hirschl, 1743-ban pedig a zsidó közösség (communitas judaeorum) bérelte évi 40 forintért (Haris 1998: 359., MOL P 1216 capsa 56.1737., 1740. és 1743. évi számadások). 201 Uo. 202 MOL P1216 capsa 64. nr. 247. A Neuman gyűrűspecsétjével és héber betűs aláírásával ellátott szerződés tanúi Műnk Ádám és Krausz Simon szomszédos boltosok és Vinterberg József zsidó orvos voltak. 66

Next

/
Thumbnails
Contents