Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

ekkor már talán pápai, folyamatos helyben lakásukról azonban ezekben az években valószínűleg még nem beszélhetünk. Kezdetben a nyugati határszéli nagyobb közösségekből érkező bevándorlók megélhetésük biztosítása érdekében lakhatást szereztek Pápán, ahol iparukat vagy kereskedésüket űzték, de a sátoros ünnepek alkalmával visszatértek eredeti lakhelyükre, ahol családjuk is élt. Az összeírások rögzítették ezt a kétlakiságot, mely jól mutatja, hogy a sokáig anyahitközségnek tekintett közösségtől való elszakadás és az új helyen történt végleges megtelepedés hosszú folyamat volt, amit elsősorban a gazdasági tevékenység sikere vagy sikertelensége befolyásolt. A kibocsátó és a befogadó települések összeírásai is számon tartották az elszakadt családtagokat. Miután azonban a befogadó helyen, jelen esetben Pápán megélhetésük biztossá vált, családtagjaik is a városba költöztek. Az elköltözők, míg teljesen el nem szakadtak, a kibocsátó településen is kötelesek voltak megfizetni addig szokásos adóikat örökös földesuruknak.100 A kettős adózás akkor szűnt meg, amikor az elköltözni szándékozó eredeti lakóhelyén megváltotta terheit.

Zsidó személy pápai előfordulására vonatkozó első adatunk 1698-ból származik. Egy Sopron városi levéltári irat tanúsága szerint Jacob Hirschl von Pápa ekkor pálinkát szállított a városba.101 Három évvel később, 1701- ben egy másik Hirschl nevezetű, feltehetően testvér, Isac tűnik fel, akiről megjegyezték, hogy Nagymartonból származott. Ő ekkor pápai vámosként, azaz a városi utak, hidak mentén szedett vám bérlőjeként szerepel.102 A család pápai gazdasági tevékenysége a következő évtizedekben mind szélesebb körben bontakozott ki. 1710-ben a két Hirschl további szerződéseket kötött a földesúri regálék (sörmérés, vendégfogadó, sókereskedelem) bérletére.103 Az 1736-ban Pápán összeírt Hirschl nevűek közül többen valószínűleg az ő rokonaik. Ekkor a városban már 11 zsidó családfőt írtak össze, akik háztartásaikkal együtt 73 fős közösséget alkottak.

Mathias és Abraham Hirschl (Hussl) Esterházy I. Ferenc egy közelebbről meg nem nevezett birtokáról költöztek Pápára, és a Szántóházy család ku100 Az 1735-1739. évi zsidóösszeírás rovatai közt feltüntették a Magyarországon kívüli területről érkezők esetében az eredeti földesúr nevét és a neki évente fizetett adó mértékét, továbbá a letelepülés helyén a befogadó földesúrnak fizetett adó mértékét is (Grünwald-Sche- iber 1963: 5-48.).

101 MZsO VI: 288.

102 MZsO VII: 33. Miközben a törvények (1630:15. te., 1647: 91. te., 1649: 79. te., 1659:57. te.) tiltották, hogy a zsidók vámszedési jogot béreljenek, és ezért csak egy-két szabad királyi város esetében találkozunk effélével, a magánföldesúri birtokokon a 17-18. században gyakran előfordulnak zsidó vámbérlők. 1696-ban Kőszeg városa szerződést kötött Schlesinger Israellel a városi vám bérletére, egyben letelepedési jogot adott neki a városba. Ekkor ő volt az egyetlen zsidó családfő a városban (Harsányi 1974: 52.).

103 MOL P1216 capsa 59. nr. 3. Pozsony, 1710. június 1.; uo. capsa 59. nr. 6. Pozsony, 1712. november 11.

43