Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
A város jogi helyzete Az uradalomszervezés és a gazdálkodás racionalizálásával összefüggésben a pápai Esterházyak nemcsak az uradalmi falvak jobbágyaival álltak úrbéri szerződésben, hanem a birtokukban lévő kiváltságos mezővárosi lakosság jogait és kötelezettségeit is igyekeztek szerződésekben rögzíteni. A polgárvárosnak tekintett Belsőváros mellett a belsővárosi telkekhez tartozó külső majorokban a 18. századra önálló városrészek (Alsó- és Felsőmajor) kezdtek kialakulni, amelyek azonban ekkoriban a belsővárosi magisztrátus joghatósága alá tartoztak. A külvárosiak által sérelmesnek tekintett viszony a földesúrral kötött városrészi szerződés által szűnt meg. Esterházy II. Ferenc földesúr ugyanis a Belsővárossal és a majorokkal külön-külön egyezett meg, s mivel a polgárvárossal nehezebben folyt az egyezkedés, 1730-ban előbb a két majorral kötött szerződést.90 Ezáltal a majorok jogilag leváltak a Belsővárosról. A szerződés, amely a földesúr-jobbágy viszony rendezését célozta, mindkét fél részére előnyös volt, azonban mivel csak a városlakókra nézve volt kötelező érvénye, az idők során sérelmeket okozott rájuk nézve, ezért konfliktusokhoz vezetett. A szerződés értelmében a külső városrészek lakói földesúri kötelezettségeiket, így a robotot is évi 1200 rajnai forint cenzus ellenében megváltották, szolgáltatásaik megváltása tehát mindkét fél számára kiszámítható lett. Nagy jelentőségű hozadéka volt a szerződésnek, hogy a földesúr a város vámmentességre vonatkozó kiváltságát a külső városrészekre is kiterjesztette. Addig használt városi legelőiket továbbra is szabadon használhatták. Az addig fizetett földadó fejében szántóföldjeiket szintén szabadon bírhatták. A szerződés fontos részét képezte a városrészi ingatlanok ügye. A földesúr úgy rendelkezett, hogy ha egy telket inscribálna, azaz szabaddá nyilvánítva mentesítene a telekhez és a házhoz kötődő szolgáltatás, a cenzusfizetés alól, akkor az arra eső összeget levonnák a városrész által fizetendő cenzus összegéből. Ellenben ha ilyen, korábban inscriptiósnak számító házat a földesúr visszaváltana, akkor a ház után fizetendő cenzus nem a várost, hanem őt illetné. A földesúr a szerződés értelmében átengedett a város részére négy kocsmát, pontosabban az ezek borméréséből származó jövedelmet, továbbá a külsővárosiak számára engedélyezte a szabad piacozást a Belsővárosban. A városrész területén az ingatlan-adásvételek felügyelete továbbra is jogában állt a városiaknak, azonban uradalmi bejelentéshez, jóváhagyáshoz kötöt90 Pápa, 1730. június 10. (Petrik 2010:114-116.) A szerződés tartalmáról részletesen Ниш 1995a: 28. 37
