Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
hasznosítható vízi energia), jogi helyzete (kiváltságai), gazdasági környezete, piaci szerepe, kereskedelmi és kézművesipari fejlettsége együttesen határozták meg a feltételeket, azaz adtak teret a zsidóság tevékenységének. E kedvező tényezők együttállása meghatározta az érvényesülés és az egzisztenciák minőségét is. Ebben látjuk a zsidó népesség városi lélekszáma folyamatos és gyors növekedésének kulcsát. A kedvező környezet olyan tevékenységek, vállalkozások folytatását tette lehetővé, amelyek további munkaerőt igényeltek, s így maga a formálódó közösség - igényt tartva munkaerejükre - vált képessé újabb és újabb betelepülők számára egzisztenciát biztosítani.778 A zsidóság befogadása és életlehetőségeinek biztosítása ütközőpont volt az uradalom és a város kapcsolatában. Érvényesülésük feltételei és így közösségük lélekszámának növekedése is földesúri döntés függvénye voltak, amelyek biztosítása szinte kivétel nélkül a városi polgárság érdekeit sértette. Részletesen bemutatva ezeket az elsősorban gazdasági jellegű érdekellentéteket, úgy véljük, hogy eredményeink a korszak zsidóságának történetére vonatkozó eddigi ismereteinket a befogadó uradalom és a város viszonylatában is bővítik. A jelentős kiváltságokkal bíró városi polgárság nem volt képes döntő befolyással lenni az uradalmi központban érvényesülő folyamatokra. A helyi zsidóság integrációjának elsődleges tényezője gazdasági tevékenysége volt. Ez játszott szerepet a kezdeti befogadása során, és ez határozta meg érvényesülési lehetőségeit, társadalmi kapcsolatait, konfliktusait is. A rendelkezésre álló források szerint korszakunkban nem érvényesült a zsidósággal szembeni elhatárolódásban, elkülönülésben olyan szempont, amely bármilyen gazdasági megfontolást, haszonelvű döntést felülírhatott 778 Győr, Szombathely és Székesfehérvár esetében az elsődleges tényező, a befogadási hajlam hiányzott. Az érdekeit féltő, azokat hatékonyan érvényesítő városi polgárság egészen 1840- ig képes volt megakadályozni a zsidóság nagyobb számú megtelepedését (Balázs 1980; Tilcsik 2009; Dóka 1994a; Farkas 1989; Kállay 1989). Nagykanizsa földrajzi fekvése kereskedelmi útvonalak tekintetében jóval kedvezőbb volt Pápáénál. Környezetében árutermelő uradalmi nagybirtok feküdt, melynek - elsősorban külföldi piacokra irányuló - terménykereskedelmét zsidó kereskedők bonyolították. Tevékenységüket a Batthyányak is támogatták (Kaposi 2006: 245-270.). A városi lakosság száma a 19. század közepén nagyságrendileg megegyezett Pápa városéval. A kedvező adottságok ellenére az 1848-ban összeírt zsidó lakosság lélekszáma csak fele volt a pápainak. A kisebb lélekszám okát olyan gazdasági tényezőkben látjuk, amelyek hiánya a zsidóság tevékenységét elsősorban a helyi és távolsági kereskedésre koncentrálta, így kisebb lélekszámú közösség megélhetését volt képes biztosítani. Pápán a 19. század közepén már több zsidó ipari vállalkozás is megélhetést nyújtott további zsidó népesség számára. Ezen túlmenően pedig például a bőrfeldolgozással kapcsolatos tevékenység (felvásárlás, bőrkikészítés és szűcsipar) és az ahhoz rendelkezésre álló kedvező feltételek jelentősen hozzájárultak újabb és újabb városi egzisztenciák létrejöttéhez. Veszprém város elsőrangú piacközponti szerepe vonzerőt gyakorolt a kereskedésben érdekelt zsidóságra, és a püspöki városrészen történő letelepedésük sem ütközött nagyobb akadályokba. Ez önmagában mégsem eredményezte az egyébként folyamatosan növekvő zsidó lakosság olyan mértékű koncentrációját, mint Pápán (Szendi 2002; Jakab 2010b). 247
