Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
1848. évi zsidóösszeírást a vármegyei hatóságok hajtották végre, Veszprém megye esetében ezen adatsorokat is a vármegyei levéltár őrzi. A vármegyei felsőbb hatóság elé kerültek mindazon ügyek, amelyeket az úriszék, illetve a városi magisztrátus fórumain nem tudtak elintézni, vagy amelyeket valamelyik kormányszékhez továbbítottak. A vármegyei hatóság beavatkozása vált szükségessé az 1840-es években a zsidó közösségen belül a zsinagóga építése és az új rabbi megválasztása körül kialakult heves és hosszan tartó vitában. Ennek köszönhetően a vármegyei iratok a zsidó község belső életére vonatkozóan olyan értékes adatokat őriztek meg, amelyek a hitközségi iratok hiányában pótolhatatlanok. A pápai zsidóságra vonatkozóan további adatokat gyűjtöttünk az Esterházy család cseklészi uradalmi irataiból, amelyek a család ezen ága részére 1829-ben zálogba adott pápai uradalom teljes vagyonleltárát és számadásait is megőrizték. Közvetett adatokat tartalmaznak a pápai céhek iratai is, amelyek közül csak azon szakmákét kutattuk, amelyekben a zsidó kézművesekre vagy nyersanyag-kereskedőkre adatokat remélhettünk (szabók, vargák, szűcsök, szíjártók). Néhány apró, elsősorban kereskedelmi és regáléügyletekre vonatkozó adat található a szomszédos (veszprémi püspöki, tihanyi bencés) uradalmak gazdasági iratai közt. Az ilyen szórványadatok előbukkanása teljesen esetleges volt, mivel további levéltárak szisztematikus átvizsgálása kutatásunk kereteit és lehetőségeit meghaladta volna. A forrásokban előforduló nevek átírása külön módszertani problémát jelent. Közismert, hogy II. József névrendeletét megelőzően a magyarországi zsidók nem viseltek család- és személynévből álló rögzült nevet. Jellemzően két „keresztnévvel” (fiú és apja neve), esetleg foglalkozásnévvel vagy származásra utaló helynévből képzett előnévvel azonosították a személyeket. A két utónévvel azonosított személyek esetében nehéz eldönteni, hogy melyik az illető „keresztneve”.20 A források esetében a legkülönbözőbb névalakokkal és írásmóddal találkoztunk. Adott esetben egy iraton belül ugyanannak a személynek a megnevezése is többféleképpen történik. Többnyire német, ritkábban szláv eredetű névalakok fordulnak elő. A nevek írásmódjánál latinos, németes és magyaros formák egyaránt találhatók. II. József névrendeletét követően a zsidó nevek abban a tekintetben egységesek, hogy egy család- és egy utónévből állnak, írásmódjuk azonban továbbra is a legkülönbözőbb formákat ölti. A19. század első évtizedeiben megjelenik néhány magyar családnév, ami lehet német megfelelőjének tükörfordítása (pl. Báró, Herceg, Szarvas, Kis), esetleg egy torzult névalak magyar értelmezése (pl. Beckből Рек, majd Pék). 20 SCHEIBERNÉ I98I. 21
