Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

mi mészárszéket, elérte, hogy az uradalom eltiltsa a zsidó mészárszékben a marha vágását, és azt csak ő és a vele együtt szerződő társak vághassanak.598 Pár hónappal később, amikor az uradalom a zsidó községgel jogaikra vonatkozóan új szerződést kötött, előrebocsátotta, hogy Szauer Mózes szerződésének lejárta után engedélyezni fogja, hogy a zsidó mészárszékben marhát is vághassanak, amiért szokásos éves cenzusukon fölül további 200 forintot lesznek kötelesek fizetni.599 A Szauer Mózesnek tett rendkívüli kedvezmény tulajdonképpen a földesúr érdekeire nézve is ugyanolyan előnyös volt, hiszen azáltal, hogy a zsidókat arra szorította, hogy marhahúst Szauernél vegyenek, a saját jövedelmeit gyarapította. A saját háznál való mészárszék nyitásának engedélyezése is a zsidó község mészárosainak jövedelmét csökkentette, ugyanakkor az uradalomnak bevételt jelentett. 1818-ban Grünfeld Salamon 6 évre szóló uradalmi engedéllyel a saját házánál nyitott mészárszéket, amelyért évi 100 forintot fizetett. Ő is a vármegyei húsárszabáshoz kellett tartsa magát.600

A városi húsmérésre vonatkozó gyér adatok közül különösen két, egymásra nagyon hasonlító ügy érdemel figyelmet, amely a városi zsidók kulcsszerepére mutat rá. 1787-ben és 1808-ban a pápai mészárosok testületileg lemondtak a városi (uradalmi) mészárszékekről. Mindkét esetben a vármegyei hatóságok zaklatására hivatkoztak és az árszabásra panaszkodtak.601 A tiszttartó zsidó mészárosokat fogadott fel a lemondott városiak helyére. Első alkalommal kényszerűségből döntöttek így,602 második alkalommal

598 Uo. capsa 67. nr. 70. A pápai zsidó község szerződése, 1832. augusztus 11. „Minekutánna Szauer Moyses árendás mészáros zsidónak contractusa 1832-ik esztendei Szent György napján vévén kezdetét, még csak 1835-ik esztendei Sz[ent]György napkor fog végződni, azért annak kiteltéig a zsidó mészárszékben csupán apró marhát metszeni lessen megengedve, tartozván a zsidóság a most érintett Contractusnak kiteltéig az öreg marha kascha húsát csak egyedül a méltóságos uraságnak belső székeiből hordani és csupán azon esetre, ha Szauer Moyses árendás mészáros elégséges kascha húst adni nem tudna, akkoron de csak Szauer Moysesnak tudtával engedtetik meg a kascha húsnak más székből való vétele.”

599 Uo. Hozzátették, hogy „azon esetre, ha a zsidó székekben elégséges kascha húst nem nyerhetnének, szabadságokban álljon azt a méltóságos uraságnak akármely pápai székéből megszerezni. Továbbá mivel az apró marhának metszéséért fizetnek: ugyan azért 1835-ik esztendei Sz. György naptól kezdve, egész ezen contractus kiteltéig [1845-ig] birkát, bárányt, borjút csak egyedül a zsidó székeken lessen szabad schachterozni, tilalmaztatik azonban annyiszor, amennyiszer 100 forint büntetés alatt idegen földről akár öreg, akár apró marhahúst behozni és kiméretni.”

600 Uo. capsa 64. nr. 265/32.

601 „...a vármegye igen despotice bán velük, egy legényt megcsapattak, a többit is hordták, húsukat hatszor-hétszer visszaküldözgetik.” Abosszús prefektus malíciával megjegyezte: „Ez a haszon, hogy pápaiak az vármegyét itt kívánták Pápára, majd többször lesz módjuk a keményebb bánásban, ha a könnyebbet megunták.” MOLP1216 capsa 51. nr. 5. (1787), illetve capsa 62. nr. 175. (1808).

602 Uo. capsa 51. nr. 5.1787. március 15. Esterházy I. Károly földesúr a kár elkerülése érdek177