Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

II. 5-1.1. Ipar

Pápa város Veszprém megye legerőteljesebb kézműiparral rendelkező városa volt, és országos viszonylatban is a legiparosodottabb mezővárosok közé tartozott. Ez megmutatkozott a céhek és az iparos népesség magas számában is.524

Pápa város gazdasági életében 16. századi megalakulásuktól polgári kori megszűnésükig igen jelentős szerepet játszottak a céhek. 1848 előtt 23 olyan céh működéséről tudunk a városban, amelyek többnyire a 16-17. század folyamán alakultak és a 18. században megerősíttetve szabályzataikat, tovább működtek.525 Elnyert privilégiumaik mellett politikai befolyásuk is meghatározó volt, hiszen a városi polgárság zöme a céhes mesterek köréből került ki, így gazdasági érdekeiket is bizonyos mértékben érvényesíteni tudták. A város gazdasági életére ható befolyásukat azonban a földesúr - saját érdekében - korlátozhatta. Egy 1794-ben kötött egyezség értelmében a mindenkori pápai földesúr, mint kegyúr, a céhek főmestere lett, akinek mindenben engedelmeskedniük kellett. Ez a viszony egészen 1842-ig fennállt.526 A céhek nagy száma és a szakmák differenciált volta fejlett kézműipart eredményezett a városban.

A város természetföldrajzi jellemzői, a télen is folytonos vízienergiát biztosító langyos Tapolca patak malmok és zúzóművek sokaságát volt képes működtetni.527 A gabonaőrlő malmok mellett egy papírmalom, kalló- (vá- nyoló-) malom és deszkametsző is működött a városban.528 Az állandóan rendelkezésre álló víz kedvezett a nagy vízigénnyel dolgozó szakmák (pl. bőrfeldolgozás, textilipar, papíripar) megtelepedésének, amelyek a rendi korszak végéig a város gazdaságában meghatározó szerepet játszottak.

A kézművesmesterek számát tekintve csak az 1828-as országos összeírás adatai állnak rendelkezésünkre. Ekkor a városi iparűzők aránya magas, 22,5%-os volt. 481 mester működött egész éven át, 58%-uk nem egyedül, hanem legénnyel dolgozott. A legnépesebb csapó szakmában 55 mester 20

524 Eperjessy 1967: 47.

525 Az 1720-as összeírás szerint a városban 15 céhben 124 mester működött (Ila-Kovacsics 1964: 316.). Reizner János az Esterházy család uradalmi levéltárában az alábbi céhek iratait vette számba: asztalos, aranyműves, ács, bognár, borbély, csapó, csizmadia, cipész, fazekas, gombkötő, kalapos, kapcakötő, kőműves-faragó, kádár, kovács, mészáros, molnár, szabó, szappanos, szitakötő, szűcs, takács, varga (Reizner 1894:634-639.). Hudi 22 céh működéséről tud, valószínűleg a szitakötők céhével nem számolva, amelyre vonatkozóan Reizner is csak utalásokat talált (Hudi 1995a: 20.; 2001:12.). A városban nagy számban működtek olyan mesterséget űzők is, akiknek helyben nem volt önálló céhe, így pl. a pápai könyvkötők a soproni céhhez tartoztak, továbbá a papírkészítők szervezete nem céh, hanem ún. társpoharas atyafiság volt.

526 Kapossy 1905: 332-333527 Nádasdy 1986.

528 KONCZ 1987.

162