Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
belső életét egy külön fejezetben vizsgálva, elsősorban a társadalmi vonatkozásokra voltunk kíváncsiak, ezen belül is a közösség integrációs készségére, továbbá az ezzel szoros összefüggésben álló mentalitásbéli ellentétekre, amelyek korszakunk végén vallási-liturgikus és szokásbeli kérdésekben bontakoztak ki. A zsinagógaépítéssel és rabbiválasztással összefüggő konfliktus vizsgálatával gondoltuk megragadhatónak azt a meghatározó folyamatot, amely a magyarországi zsidóság vallási és társadalmi emancipációja kérdésében a befogadó társadalom részéről megfogalmazódó elvárásokra adandó válasz kialakításában lezajlott. A közösség belső életére vonatkozóan fennmaradt kevés forrásból is választ kaphatunk arra, hogy milyen törésvonalak húzódtak a tehetősebb, ennélfogva polgárosultabb és a vallási újítások felé is nyitottabb zsidó községi tagok, valamint a kevésbé tehetős, általában gazdagabb hitsorsosai házában élő, megélhetését segédként vagy vándorkereskedőként, házalóként kereső és vallási tekintetben szigorúbb, a hagyományokhoz és szokásokhoz jobban ragaszkodó társaik között. Miből táplálkozott az a nyitottság, és milyen elköteleződés jellemezte azt a közösséget, amely a korszak leghíresebb, magának a többségi társadalomban is rokonszenvet kivívó rabbit, Löw Lipótot választotta vallási vezetőjévé? A helyi zsidóság társadalmi beilleszkedési folyamatának vizsgálatához néhány olyan területet választottunk, ahol a városi lakossággal való érintkezésük leginkább megragadható. Ilyenek elsősorban a gazdasági kapcsolatok (kereskedelem, céh- és hitelügyek), a lakhatási viszonyok, valamint korszakunk második felében az iskolai és a társasági integráció. Utóbbiak a zsidóság asszimilációs készségére is rávilágítanak. A magyarországi zsidóság rendi korszakbeli gazdasági integrációja - eltekintve a céhek elzárkózásától - jelentősnek tekinthető. A gazdasági élet bizonyos területei csaknem teljesen zsidó szakmává váltak. A szakiroda- lomban régóta megállapított tény, hogy a szabad királyi városokból kitiltott zsidóság, a városi polgárság által uralt céhekből is kiszorulva, illetve azoktól távol tartva, a kézművesiparban csak kontárként érvényesülhetett, továbbá a civitasok területén kereskedése is többnyire a vásárok idejére korlátozódott. A fennálló tilalmak a zsidóság gazdasági tevékenységét kényszerpályára terelte, azaz megélhetésül olyan tevékenység űzésére kényszerítette, amely nem esett tilalom alá, vagy éppen e tilalmakat megkerülve a fennálló feudális korlátok lebontásában tette őket érdekeltté. Ebben érdekközösségbe kerültek a korszakunk során zajló gazdasági változásokban érintett, az árutermelésbe és értékesítésbe bekapcsolódó uradalmak nagybirtokosaival, elöljáró-választás 19. század eleji gyakorlatáról (Ниш 1994; 1995a). Mindezen előmunkálatokra is támaszkodva tanulmányokat publikáltunk a pápai zsidók 1848. évi összeírásáról, a közösség társadalom- és gazdaságtörténetéről, valamint belső vallási-liturgikus kérdésekben kialakult konfliktusáról (Jakab 2006; 2009; 2010a; 2010b; 2013). 15
