Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
II. 3- 4- Fizetett alkalmazottak A választott elöljárói tisztség nem járt díjazással, de az annak révén szerzett presztízs és befolyás miatt vonzó lehetetett. Ezek az elöljárók vezették a közösséget és döntöttek a községi feladatok ellátását biztosító fizetett személyek alkalmazásáról. A közösség létszámának növekedésével és új községi intézmények létrejöttével többféle alkalmazott-típus jelenik meg az idők során. Az első, alkalmazottra vagy a közösség szolgálatában álló személyre vonatkozó adatunk 1745-ből való. Az ekkor összeírt pápai zsidó személyek között egy rabbit és egy metszőt találunk.327 1748-ben a kiadott védlevélben a földesúr engedélyezte, hogy a zsidók rabbit, kántort és egy templomi szolgát alkalmazzanak, tehát a felsorolt személyek közt lévő metszővel együtt a közösség vallási életének gyakorlásához szükséges személyeket már a kezdeti időkben megtaláljuk. Az immár elismert közösségként fellépő zsidóság bizonyos mértékű hivatali személyzetet is fenn kellett tartson, amely az egész közösség ügyeit intézve szervezte a közösségi életet. A nagyobb zsidó községekben az első legfontosabb ilyen tisztség a jegyzőé volt, aki írástudóként kulcsszerepet játszott abban, hogy a zsidó község a különböző hatóságokkal kapcsolatot tartson fenn. Pápán a 18. század végi tisztségviselő-választásokról fennmaradt iratok szerint a jegyző nem volt elöljárói tisztség. Őt tehát a község fizetés fejében alkalmazta. A jegyzőre vonatkozó első adatunk 1799- ből való,328 rendszeres alkalmazása azonban minden bizonnyal korábbra tehető. Ugyanebben az évben a jegyzőn kívül a rabbi mellett kántort, saktert és tanítót alkalmazott a zsidó község. Fél évszázad múlva az adatok valamivel differenciáltabb hivatali és alkalmazotti kört mutatnak. A 3000 fős közösség a rabbi mellett 4 segédlelkészt, 1 éneklőt és 1 kántort, 1 saktert, 1 fürdőst, 3 községi szolgát, 1 községi biztost és 1 jegyzőt alkalmazott. A hagyomány szerint 1748 óta működő zsidó kórház és a 19. század elejére datálható nyilvános zsidó iskola ápoló és oktató személyzetét is a község alkalmazta fizetés fejében. 1848-ban egy ápolónőt és két segédápolót, valamint legalább 6 nyilvános iskolai tanítót alkalmaztak.329 II. 3. 4.1. A rabbi A fizetett községi alkalmazott rabbit választással fogadta fel a közösség, de a megválasztott személyt a földesúrral is jóvá kellett hagyatnia. A község a 327 MZsO VII: 711. 328 Az ekkor készült összeírás szerint Tzengepoth Sámuel volt a község írnoka (scriba) vagy jegyzője. Az 1840-es évekből Slosz Salamon jegyző nevét ismerjük. VeML IV.l.t. 325 VeML IV.i.h. Összeírás. ЮЗ
