Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

II. Szervezés - Egyenruha, hadiöltözet

Az ejtőernyős ruházatnak - különösképpen a lábbeliknek - biztosítania kellett a sérülésmentes földet érést. Ezért a kezdeti szakaszban (1938-1939) befáslizták (bepólyázták) a bokát. Erre azután került sor, hogy 1939. szeptember 9-én vitéz Bertalan Árpád százados egy bokaficammal sikerült földet érés után betiltotta a lovaglócsizma viselését ugrás közben.243 Vitéz Bertalan Árpád századost az erősödő szél alaposan földhöz vágta és egyik bokáját meg is rántotta, ám az 1-2 nap alatt meggyógyult. Ebből levonva a következtetést, hogy a sérülések oka a nem megfelelő lábbeli. Az ejtőernyősöknek olyan lábbelire volt szüksége, ami szorosra fűzhető, a bokát szorosan tartja. Amíg a megfelelő cipők nem álltak rendelkezésre, elrendelte, hogy minden ugró, tekerje körbe a bokályát pólyával az ugrásoknál.244 A leventék már nem kaptak olyan gumitalppal ellátott ugrócsizmát, amelyet az ejtőernyős honvédek használtak a háború első felében, a kiképzések alatt.245

A magyar tervezésű ejtőernyős rohamsisak rendszeresítésére utaló egyetlen dokumentumban 1500 darab 35 M. mintájú rohamsisak gyors kiutalását kérte a parancsnok, vitéz Szügyi Zoltán alezredes, hogy a zászlóavatási ünnepségen viselhessék, mivel: „az eje. sisakok még nincsenek legyártva, s viszont a zászlóavatási ünnepségen a Kormányzó Úr Ofőméltósága is meg fog jelenni, mi243 „Bertalan első ugrása után mindjárt rá is jött arra, hogy a gyakori lábsérülések oka a nem megfelelő lábbeli. Szorosra fűzhető, a bokát szorosan tartó lábbelire van szükség. Addig is, míg ilyen beszerezhető lesz, megtiltotta a lovaglócsizmában való ugrást és elrendelte, hogy mindenki rugalmas pólyával körülcsavarva védje bokáját az ugrásoknál." SZOKOLAY é. n. 9. „A földetérés sebessége az ugró súlyától és a levegő sűrűségétől függ. Általában 4-7 m/sec között váltakozik. Sima talajon, pólyával erősített bokaizület, kellő edzés mellett ezt az esési sebességet könnyen birja." MAKRAY é. n. 12. „Legjobb a magasszárú cipő, vagy bakancs viselése és a boka pályázása, mert ezzel sok ficamot és törést lehet elkerülni." Mohos 1939. 47.

244 SZOKOLAY é. n. 9. Makray Ferenc, egykori ejtőernyős százados, visszaemlékezésében megerősíti a dátumot és hozzátette: a kísérleti keret tagjai olyan lábbelivel ugrottak, amilyen volt; Mátray hadnagy csizmában. Sima talajon, pólyával erősített bokaízület, kellő edzés mellett a normál esési sebességet - 4-7 m/sec - kibírta. MAKRAY é. n. 12. Ha azonban erőteljesebben fújt a szél, vagy kilengett az ernyő, akkor keletkezhetnek sérülések, ezeket azonban a megfelelő és kellő mennyiségben elvégzett lábgyakorlatok megelőzhették. Fontos volt a magas szárú cipő vagy bakancs viselése és boka pólyázása, a ficamok és törések elkerülése miatt. MOHOS 1939. 47. Az ugró mind a két bokáját szorosan körbecsavarta 6-8 cm széles pólyával, vagy más néven fáslival. Erre vastag, puha, lehetőleg gumitalpú, magas szárú fűzős cipőt, vagy vadászcsizmát húzott, olyan fajtát, amelyik a bokát jól tartja. SZOKOLAY 1939.137. Szokolay, egykori ejtőernyős százados visszaemlékezésében említi, hogy 1940 tavaszán a kiosztott speciális, ejtőernyős ruházat között volt vastag, gumitalpú fűzőscsizma. SZOKOLAY é. n. 42.

245 Az ugrócsizma annyiban különbözött a rendszeresített 1941 M. fűzős csizmától (bilgeri- csizmától), hogy vastag gumitalppal látták el. A talp tette lehetővé a biztonságos mozgást a repülőgép belsejében, valamit segített elnyelni a földet érés energiáját. Baczoni 2005. 81. A m. kir. Honvédségnél rendszeresített lábbelik tájékoztatójában szerepel az „ejtőernyős ugrócipő". Krómcserzésű zsíros marha vagy ló felsőbőrből készült, a fejrész borjúbőrrel volt bélelve. Kettős talppal látták el, és részben gojserer varrással, orr- és sarokvédő vas nélkül, a sarok pedig a talp felé fokozatos lejtéssel készült. Az ejtőernyős csapat tisztjei részére, valamint a tiszthelyettesi és legénység részére rendszeresítették, ugrófelszerelésként. Tájékoztató 1943. 6.

85