Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
Összegzés
Összegzés A magyar királyi Honvédség az 1930-as évek második felében fektette le a katonai ejtőernyőzés alapját. Folyamatos tájékozódás és információszerzés jellemezte a magyar útkeresést az új csapatnem kialakításával kapcsolatban. A megjelenő szakmai folyóiratok, szaklapok a kornak megfelelő képet adtak az Európában végbemenő fejlesztésekről, azonban érdemi adatokat ilyen módon nem sikerült szerezni. A szovjet alapgondolatokat továbbfejlesztve Németország vált a csapatnem gyakorlati megújítójává, sikeres és forradalmi, hadműveleti szintű bevetések végrehajtásával. Gazdasági, politikai és katonai kapcsolatai révén, a szükséges gyakorlat birtokában, elsőrangú adatbázis lehetett volna, azonban a német fél elzárkózott mindennemű segítségnyújtás elől. A szövetséges hatalmakon kívül - melyek maguk is csak 1940-ben indították el fejlesztésüket - alig volt olyan állam, mely hasznos támogatást tudott volna nyújtani. Az Olasz Királysággal, habár az elsők között volt az ejtőernyős csapatok létrehozásában, jelenlegi ismereteink szerint nem került sor kapcsolatfelvételre és információcserére. Az ejtőernyősszázad megalapításával (1939. szeptember 1.) a második alapítási hullámba tartozott a Magyar Királyság, a Szovjetunió (1932), Németország (1936), Olaszország (1939), Franciaország (1937) után, megelőzve Nagy-Britanniát (1940) és az Egyesült Államokat (1940). A környező államokat szintén megelőzte: Románia 1940-ben, Szlovákia 1942-ben, a Független Horvát Állam 1942-ben tette le saját alakulatának az alapjait. Ráadásul utóbbi államok felszerelés és kiképzés tekintetében egy az egyben átvették a német modellt. Mivel a háború második felében került sor a kiképzésekre, nem volt elegendő idő és lehetőség század szintű szervezeti forma feltöltésére. Ezek az alakulatok nem kerültek ejtőernyős bevetésre, és jelentőségük a többi csapatnemhez képest elenyészőnek mondható. A magyar királyi honvéd ejtőernyős csapatnemről saját kísérleti keret létrehozásával és azok gyakorlati tapasztalatainak összegyűjtésével kezdődött meg az alapok lerakása. A kialakult eszközök és rendszerek - ejtőernyős ejtőszerkezet, ugróállványok, ejtőernyős-levente kiképzés - mind a saját kiképzési módszerek eredményeképp épültek be. Európában egyedülálló módon, csak a Magyar Királyságban folyt ejtőernyős előképzés még a katonaköteles kor előtt álló fiatalok között. A magyar kiképzés magas színvonalát mutatja az is, hogy a végrehajtott több ezer gyakorlóugrás során mindössze 19 fő vesztette életét. 239 i
