Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között
szövetségesét. Ez a német hadvezetés számára a sztálingrádinál is nagyobb katasztrófát jelentett. Nemcsak a román nyersolajlelőhelyek vesztek el, hanem megsemmisült a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport többsége is. Öt hadtesttörzs és 18 hadosztály teljesen, kettő pedig részben veszteséglistára került. Az első szovjet egységek augusztus 26-án az Uz völgyében, Uzvölgy-telep mellett érték el az 1941-es magyar határokat a Székelyföldön, majd másnap az Ojtozi-szorosnál is.89 A szovjet 2. Ukrán Front 1944. szeptember 1. és 26. között, hegyes erdélyi terepen erőitett sikertelen áttörési kísérletei nem vezettek eredményre. Malinovszkij marsall jelentésében javasolta, hogy az Alföld tiszántúli részén kellene támadást indítani, ahol a különböző fegyvernemek együttműködését jobban meg lehetne szervezni.90 Malinovszkij marsall a szovjet hadvezetés döntését követően elhatározta, hogy főerőit Nagyvárad déli és Arad északnyugati térségében összpontosítja és a főcsapást Debrecen-Nyíregyháza-Csap irányban méri. A támadást a tervek szerint Arad-Orosháza-Szolnok, illetve Nagykikinda-Szeged-Kecske- mét felé is kiterjesztik. A front Nagyszalonta és Szeged között áttöri a németmagyar csapatok védelmét, szétveri és megsemmisíti a Nagyvárad-Debrecen körzetében gyülekező erőket, kijut a Tiszához, elvágja az Eszak-Erdélyben harcoló német-magyar csapatok visszavonulásának útját, segítséget nyújt az elakadt 4. Ukrán Frontnak a Keleti-Kárpátokon való áttöréséhez, és kedvező feltételeket teremt a további előrenyomuláshoz Budapest-Bécs irányában.91 A Nagyvárad déli-délkeleti előterében lévő magyar VII. hadtest két seregtestét, a magyar 4. tábori póthadosztályt és a magyar 12. tartalékhadosztályt szovjet csapatokkal megerősített román erők támadták. A térségbe a szovjet 33. lövészhadtest érkezett be. Szeptember 20-án a hadtest alakulatait a szovjet csapatok támadása helyenként már a Déli-Kárpátok hágóinak kijáratáig vetette vissza. Egy nappal később a román 3. hegyihadosztály és a szovjet 337. lövészhadosztály részei a magyar csapatokkal szemben tovább nyomultak előre északnyugati irányban. A magyar 12. tartalékhadosztály két ezred-csoportját Belényes körzetéből a magyar IV. és VII. hadtest között keletkezett rés lezárására nyugati irányban vetették be. Vörös Géza altábornagy, a magyar VII. hadtest parancsnoka egy támadó csoportosítást akart létrehozni, hogy az 24- én ellenlökést végrehajtva tehermentesítse a magyar 12. tartalékhadosztályt. A magyar 12. tartalék hadosztály jobbszárny-csapatai (a 38. és 48. gyalogezredek részei) azonban 15 óra körül Pusztahollódtól keletre néhány (valószínűleg román) járőr felbukkanása miatt elhagyták állásaikat, és pánikszerű menekülésük magával rántotta 8. tábori pótezredet is. A visszaözönlő csapatokat 89 UNGVÁRY 2005. 307-308. 90 SZÁMVÉBER 2002. 52-53. 91 SZÁMVÉBER 2002. 58-59. 191
