Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

IV. Harcok - Részvétel a békés területgyarapításokban 1939 és 1940 között

Az első bécsi döntés (1938. november 2.), majd a Kárpátalja elfoglalása (1939. március 15-18.) után a magyar vezérkar sürgette a fegyveres fellépést a folyamatosan erősödő Románia ellen, Erdély visszaszerzése érdekében. A július 28-án elrendelt román mozgósításra reagálva, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (a honvédelmi érdekek hathatós kielégítésére és az ehhez szükséges intézkedések összhangjának biztosítására jött létre) július 2-án teljes mozgósítást rendelt el, és utasítást adott a román határra való felvonulásra.6

A honvédség - és az ejtőernyős csapatnem - számára propaganda szereplést biztosított az erdélyi bevonulás, ahol a díszfelvonuláson, külföldi szereplők előtt lehetett bemutatni a legmodernebb alakulatokat, köztük az ejtőernyősöket is. Pápáról 1940. szeptember 1-én indult az 1. század vitéz Bertalan Árpád őrnagy vezetésével. Másodikén Biharkeresztesre értek, ám ott a feltorlódó csapattestek miatt nem kaptak szállást, így Bedő kisközségben telepedtek le.7 Szeptember 3-án átvonultak Biharkeresztesre, hogy a Nagyváradra bevonuló oszlopba besoroljanak.8 A műszaki zárak miatt késéssel tudtak elindulni, emiatt erőltetett menetben kellett megtenni a 17 kilométeres utat. Ezt megállás nélkül, három óra húsz perc alatt teljesítették az ejtőernyősök. A rendes ruha felett viselt ejtőernyős kezeslábas és a tűző nap igen megterhelte az emberek szervezetét; Nagyvárad határában azonban sikerült a pihenő alatt rendbe szedni magukat.9 Vitéz Bertalan Árpád őrnagy - a visszacsatolt országrész keleti részén esetlegesen végrehajtandó ejtőernyős bevetés miatt - Szokolay Tamás főhadnagy segédtisztet és Majthényi Imre főhadnagyot Pápára küldte, hogy két géppel 50 személyre ejtőernyős felszerelést küldjenek Nagyváradra. A két tiszt Pápán összeállította a felszerelést. A két Savoia gép a szükséges felszereléssel másnap délután a nagyváradi repülőtéren landolt, ám az akcióra nem volt szükség.10

Az ejtőernyősök 1940. szeptember 10-én indultak vonattal Kolozsvárra, majd 11-én vonultak be.11 A Kolozsvárra történő díszmenetet aprólékosan szabályozták.12 A demarkációs vonalat a Gyalu-Kolozsvár műúton lépte át

Ejtőernyős csapatok részvétele az erdélyi bevonulásban - 1940

6 HORVÁTH-LENGYEL 2003.18-19.

7 MAKRAY é. n. 47-48., Szokolay nem említi a Bedőn történt elszállásolást. SZOKOLAY é. n. 51.

8 Az elnöki iktatókban, 796. folyószám alatt rögzítették, 1940. IX. 3-i dátummal az ejtőernyős- zászlóalj bevonulásával kapcsolatos tárgyú iratot. Sajnálatos módon csak az irat keletkezésének ténye állapítható meg. Ugyanebben az iktatóban került rögzítésre 936. folyószámmal az 1941. IX. 5-én 8 óra 30 perckor kelt 541/2. hds. I.a. 40. IX. 4. irat, melynek tárgyát képezte az ejtőernyős csoport beosztása a bevonulás során. HL VKF 90. segédkönyv Fővezérség hdm. iktató 796. ikt. szám.

9 MAKRAY é. n. 48.

10 SZOKOLAY é.n. 51.

11 MAKRAY é. n. 49., Szokolay tévesen szeptember 15-ét adja meg a díszszemle időpontjának. Az ejtőemyősszázad (sic!) visszaérkezését pedig szeptember 20-ára tette. SZOKOLAY é. n. 52.

12 HL II. 1453. M.kir. 2. hadsereg, 4-1486./I.b. -1940.

174