Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Haditechnikai fejlesztések az ejtőernyős-zászlóaljnál
történő ledobására nem volt lehetőség: a haditechnika tömege miatt több ejtőernyőre lett volna szükség, azok működését a szerző (lehetséges ledobási tapasztalatok hiányában) megkérdőjelezte. Célszerűbbnek látszott a vitorlázógéppel való szállítás gondolata, ehhez egy szállítógépre és egy vontatott vitorlázóra lett volna szükség.260 Bár konkrét ledobási kísérletekre nem került sor légvédelmi gépágyúval, a cikk érdekes színfoltja volt a korabeli ejtőernyős tüzérség feladatairól alkotott elképzelés. Gránátvető kísérletek261 A nehézfegyverek közül az aknavetők voltak azok, melyeket az elsők között igyekezett az ejtőernyős-zászlóalj vezetése a hadrendbe illeszteni, mint könnyű, viszonylag gyorsan mozgatható támogató fegyvert. Kísérleteket is végeztek ejtőernyővel történő ledobással, ám azok nem vezettek megfelelő eredményre.262 Az ejtőernyős-zászlóalj 1941. október 1-én életbe lépett hadrendje szerint századonként egy-egy 3 rajos gránátvető szakaszt terveztek felállítani.263 Igyekeztek a lehető legrövidebb idő alatt beszerezni gránátvetőket, mert a zászlóalj nem rendelkezett ezzel a haditechnikával, így az oktatókeret kiképzését nem tudta elindítani. A kért darabszámot a III. csoportfőnöség megrendelte, majd azokat a 31. osztálynak adta át. Végül onnan az ejtőernyős-zászlóaljnak, Pápára 9 db 39 M. tlj. (teljes) gránátvetőt és 9 készlet 39 M. gránátvető málházott rajfelszerelést utaltak ki.264 Az ejtőernyős-zászlóalj 1943-ban felvetette az 50 mm-es 39 M. aknagránát ejtőernyővel történő ledobhatóságának lehetőségét, ezért a Haditechnikai Intézethez fordult kérdésével. Az Intézet kísérletei során megállapította, ségeseinknél sem találunk. Páncéltörő fegyverként elsőrangúan bevált, ezért építették be a harckocsi vadászainkba. A nehéz harckocsi páncélját már 800 m-ről átüti (sic!)." MAROS 1943.352. (A szerző a 40M Nimród páncélvadászra és az abba beépített 40 mm-es, 36M típusú Bofors gépágyúra gondolhatott.) 260 „Egy löveg félszakasz egy kb. 25 személyes motoros vontató- és szállítógépből, valamint egy vitorlázó szállítógépből állana. A vontatón lenne a parancsnok kb. 10 ejtőernyős tüzérrel, a repülőgép személyzete és annyi ejtőernyős dobásra csomagolt lőszer, amennyi még felfér. A vitorlázógépen lenne a vezetőjén kívül 3 kezelő tüzér, a löveg és lőszer." MAROS 1943. 354. 261 Gránátvető: a Honvédségben alkalmazott, kis lőtávolságra, a kézigránátnál nehezebb gránátot hajító fegyver. Az 1939 M. gránátvetőt 1939. augusztus 1-én rendszeresítették. 50 mm-es, közel 1 kg-os gránátjával kb. 1 km-re volt képes hatni, alsó és felső szögcsoporttal tüzelni. Sípos 1996.129. 262 A 39 M gránátvető ejtőernyős csapatoknál történő alkalmazási lehetőségeinek kikísérletezésére és szervezetébe való beállítására 1 db 39 M gránátvető szerelékkel és megfelelő mennyiségű lőszerrel együtt történő kiutalását kérte a Légierő parancsnokság 1941. május 12-én beterjesztett feliratában. A 3.a osztály nem rendelkezett gránátvetővel központi készletben, ám a május végén várható részszállításból kiutaltak egy példányt, ezt a III. Csfség is támogatta. A kiutalás tényét az irat végén található bejegyzés is megerősíti, miszerint elintézést nyert az 54.338/ 3/a oszt. ein. - 1941. szám alatt 1941. augusztus 13.-án. HL HM 452.681/3/a. oszt. ein. -1941. 263 HL HM 54.338/3/a. oszt. ein. -1941. 264 HL HM 54.338/3/a. oszt. ein. -1941. 166
