Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Haditechnikai fejlesztések az ejtőernyős-zászlóaljnál
lett volna lehetőség, amennyiben az átalakításokról szóló jegyzőkönyvet az Intézet véleményezi és elfogadja. A századparancsnok kérte a Haditechnikai Intézetet, hogy amennyiben lehetősége van egyszerűbb átalakításokat végrehajtani, azokat minél hamarabb tegye meg, hogy legalább a mintapéldánynyal végre tudjanak hajtani kísérleteket.242 A jegyzőkönyvben - melyet 1940. július 23-án, Székesfehérváron vettek fel - az ejtőemyősszázad kiküldöttje és egy fegyverszaki törzsőrmester jelenlétében vizsgálták meg a szükséges átalakításokat az ágyún. A hagyományos csavaranyák helyett több ponton - pajzsalátétnél, a csőcsapágyak rögzítő anyacsavarjai helyett és a talpszáraknál - szárnyas csapszegeket kívántak alkalmazni a gyors szétszerelés miatt. A századnak kiutalt ágyú ráadásul fakerekes változat volt, mely a dokumentum szerint elavultabb volt a honvédségben rendszeresített gumikerekes típusnál. Ilyen, gumikerékkel felszerelt eszköz beszerzését szorgalmazták. Amennyiben a kívánt átalakításokat végrehajtották, az ágyút 4 részre lehetett szétszedni.243 Szétszerelése és összerakása így kb. 20 percet vett igénybe; gyakorlott személyzetnél akár 10 perc alatt is végrehajtható volt a tűzkész- szé tétel. A Haditechnikai Intézet az ejtőernyősszázad kérését felterjesztette a honvédelmi miniszternek, hogy engedélyeztesse a kísérleteket, hozzátéve, hogy ilyen irányú próbák még nem történtek, ezért számolni kellett a hadi- technika sérülésével. A hegyiágyún és a páncéltörő ágyún kívül a zászlóalj 1 db aknavető és egy újabb páncéltörő ágyú kiutalását kérte, ledobási kísérletekhez. A HM 3/a osztály táviratban kért pontosítást a kirendelendő eszközök számával és felhasználási időtartamával kapcsolatban.244 A századparancsnok245 a kérést megerősítette, hogy az ágyúra és az aknavetőre, és a hozzájuk tartozó felszerelésre 6 hónapig van szüksége. A kért haditechnikát a tüzér szertárfelszereléséből utalták ki.246 1940. december 12-én az ejtőernyős zászlóalj a 6 hónapra kölcsönadott páncéltörő ágyú és aknavető újabb 6 hónapig történő meghosz- szabbítását kérte, hogy a kísérleteket végrehajthassa.247 Miután a 6 hónap 242 HL VKF 4378/1. oszt. ein. -1940. 243 Az ágyú részegységei és tömegük a következőképp alakult: I. egység: cső és bölcső 105 kg, II. egység: alsó és felső lövegtalp 105 kg, III. egység: talpszárak 40 kg, IV. egység: kerekek és pajzs 92 kg. Az alsó pajzs tömege hiányzik az adatokból, ugyanis az elhagyható. HL VKF 4378/ 1. oszt. ein. -1940. 244 Az osztály azt szerette volna tudni, hogy a már kiutalt páncéltörő ágyún kívül egy másikra is szükség van-e, illetve az aknavetővel együtt felszerelést is igényel. A kiutalás időtartamára is kíváncsiak voltak. HL HM 30.405/3/a. oszt. ein. -1940., HL HM 79684/3/a. oszt. ein. -1941. 245 A távirat idején - 1940. november 2. - vitéz Bertalan Árpád volt a századparancsnok. Az ejtőernyős-zászlóalj kiépítésére 1940. december 1-ével került sor. 246 A tüzér szertárt utasították, hogy (6 hónapi időtartamra) utalja ki a 109. számú, robbant csövű 8 cm-es 36 M aknavetőt, használt aknavető felszereléssel együtt, valamint a szintén robbant csövű, 122. számú 37 mm-es 36M páncéltörő ágyút, használt lövegfelszereléssel együtt. HL HM 30.405/3/a. oszt. ein. -1940., HL HM 79.684/3/a. oszt. ein. -1941. 247 HL HM 30.405/3/a. oszt. ein. -1940. 163
