Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
I. Intézménytörténet - Hudi József: A Dunántúli Református egyházkerület levéltára a tudományos kutatás szolgálatában
Hudi József A Dunántúli református egyházkerület levéltára a tudományos KUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára mai formájában levéltárak gyűjteményének tekinthető, amely közel 500 iratfolyó- métemyi terjedelmével országos kitekintésben kis levéltárnak számít ugyan, ám a benne őrzött iratok értéke fordítottan arányos azok mennyiségével. Jogállását tekintve nyilvános magánlevéltár, része a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek, közkeletű nevén a Pápai Református Gyűjteményeknek, amelynek fenntartásáról az egyházkerület drasztikusan csökkenő állami támogatás mellett gondoskodik. Mint nyilvános levéltár, bárki számára hozzáférhető, aki megfelel a levéltári törvényben és a jogszabályokban megjelölt kritériumoknak. Az egyházkerületi levéltár egyidős az egyházkerülettel, amelynek szervezete a XVII. század első harmadában szilárdult meg. Az egyházkerületi közgyűlés és a püspöki adminisztráció iratait kezdetben a püspökök őrizték, s hivatalváltozáskor átadták utódaiknak. Az iratanyag elhelyezése azonban már a XVIII. században gondot okozott. 1765-ben az Adásztevelen tartott közgyűlésen határozták el egyházkerületi levéltár létrehozását. A levéltár törzsanyagát a közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok képezték. A főjegyzői iratok rendezését 1821- ben rendelték el. A Pápai Református Kollégium ekkor még az egyházközség fenntartásában volt, így az eklézsia gondoskodott az iratok biztonságos őrzéséről. 1797-ben azonban megváltozott a helyzet: az újra virágzásnak indult kollégium az egyházkerület fenntartása alá került, az egyház- kerület intézménye lett. Az egyházmegyék (esperességek, traktusok) iratainak őrzéséről az esperesek, míg a gyülekezetek iratainak őrzéséről az egyes eklézsiák gondoskodtak. A rendezett iratok elhelyezése hosszú ideig gondott okozott. Csak 1872-ben sikerült elérni, hogy a főjegyzői, s két évvel később, hogy az egyházkerület iratai is Pápára kerüljenek. Az első célszerű archívumot 8
