Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
I. Intézménytörténet - Nagy-L. István: A pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum munkája és lehetőségei
Nagy-L. István A pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum munkája és LEHETŐSÉGEI A magyar múzeumügy és a pápai múzeum A magyar történeti múzeumügyet törvények, jogszabályok, írott és íratlan szakmai előírások szabályozzák. A történeti muzeológia, mint önálló tudomány viszonylag új keletű, hiszen tudományos szintre csak a második világháborút követő évtizedek szakmai vitái emelték. A történeti muzeológia a múzeum tevékenységét három fő kör, a gyűjteményi, tudományos és közművelődési funkció köré csoportosítja. A pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum nem önálló intézményként, hanem a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság részeként, annak tagintézményeként, szervezetileg pedig egy osztályaként működik. A múzeum gyűjtési területe a volt pápai járásra, tehát Pápára és környékére, a mai pápai kistérségre terjed ki. A múzeum gyűjtőköre általános, tehát több tudományág: régészet, néprajz, történelem és művészettörténet forrásait gyűjti. A múzeum elsősorban a „háromdimenziós", tehát tárgyi emlékek gyűjtőhelye, de emellett írott és audiovizuális források is a gyűjtőkörbe tartoznak. Az elmúlt egy évtized fejlődésének eredményeként tett szert fontos jelentőségre a digitális formátumban történő gyűjtés. Ez beláthatatlan távlatokat nyit a jövőre tekintve, hiszen a jelenkor gyűjtése, adatolása a digitális technológia felhasználásával könnyebbé válik. De egyben újabb feladatot ró a múzeumokra, mert nagyon hamar felmerült az igény a gyűjtemények digitalizálására, ami egyrészt jelenti a leltárkönyvek, segédletek digitalizálását, ami könnyű és gyors keresést tesz lehetővé, másrészt jelenti a gyűjtemény „kétdimenziós" (fénykép, irat, képeslap stb...) anyagának digitalizálását, és a tárgyi gyűjtemény digitális fotózását. A múzeumi szakma a múzeumi funkciók hármas egységéről szokott beszélni. Ez azt jelenti, hogy a három fő tevékenységi kör egymástól szét nem választható, azok egymásra épülnek és kiegészítik egymást, így adják a múzeumok teljességét. Ennek figyelembevételével kijelenthető, hogy bármelyik irányába történő jelentős elmozdulás felborítja az egyensúlyt, és a múzeumi tevékenység torzulásához vezet. A pápai Gróf 33
