Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Jakab Réka: Egy kiaknázatlan forrástípus a körözvénymásolati könyv és helye a vármegyei igazgatásban

Jóval több kurrens született az újra és újra kiütő marhavész leküzdése érdekében. Először is megtiltották a mészárosoknak, hogy a beteg állatokat fogyasztásra szánva levágják. Hogy üyen eset ne történjen, kötelezővé tették, hogy a község bírája és esküdtjei jelen legyenek az állatvágásoknál, vizsgálják meg a levágandó állatot, ill. a húst. A lakosság tájékoztatására kurrensben ismertették a marhavész tüneteit és pontos gyógymódot, ill. receptet tettek közzé a gyógyítás érdekében. "Ha az marha nagyon kehöl párázatot nehezen vészen, s az szemeiből foly a víz, az orrából pedig a csúnyaság, akkoron először mindjárt az nyakán eret köll vágni és azután széna polvát főzvén annak levében két quindli salétromot köll tenni s ugyan minden nap kétszer két-három kalánnyal innya kell adni, vagy ha salétrom nem találtatnék, jó lészen azon megfőzettetett széna polyva megszűrt leviben vagy egy kis lisztet vagy pedig korpát egyélíteni kenyőcse formára s azt kell az beteg marhával itatni minden nap kétszer-háromszor két-három kalánnyal. Hasonló orvossággal kell élni ha az marha szömörös, amint ide fel már ki vagyon téve és az nyaka lepentyőjén az ki lelóg, egy szőr zsinórt kell által húzni, s majd nyolc-kilenc nap mindenkor meg kell mozgatni azon zsinyort az nyakában. Ha az beteg marha azon okbul veszne el, hogy az gyomra nem emészketett, annak szokott módgya szerént az olyan nyavalyában lévő marhák meggyógyítására szükséges lészen földi bodza gyökerét megfőzni bujtorján fűvel és annak szokott levét megszűrvén kell innya adni, akár pedig zöld gálicz követ két quindlire valót kell összve törni és annak levében minden nap kétszer- háromszor innya kell adni."58 A továbbiakban azt is megtiltották, hogy az állatokat egyik helységből a másikba hajtsák, továbbá elrendelték a kutak megtisztítását.

Hogy a dögvészben elhullott állatok bőre ne menjen veszendőbe, szigorú előírások mellett engedélyezték a bőr lenyúzását és a bőrrel való kereskedést. Az elpusztult állatot mielőbb arra a helyre kellett vinni és ott kellett lenyúzni a bőrét, ahol azután a testet elásták. A lenyúzott bőrt azonnal hamulúgba, sós vízbe, vagy timsós, ecetes vízbe kellett tenni és 24 órán át abban áztatni. Szárítás után lehetett a bőrt eladni. Javasolták, hogy azon helységekben, ahol a marhavész felütötte a fejét, állítsanak fel tímárkádakat, hogy a bőröket azonnal tudják kezelni.59

58 1786. szeptember 23-i kurrens.

59 1787. április 13-i kurrens.

114