Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)
Források
iuris et iustitiae ac debitae satisfactionis complementum tenebuntur exhiberi, prout dictaverit ordo juris, ubi autem idem Ladislaus banus aut officiales sui praedicti in reddenda cuipiam iustitia tepidi fuerint aut remissi, extunc non iidem cives seu jobagiones, sed annotatus idem Ladislaus banus dominus, scilicet ipsorum aut officiales ipsius in nostram ac alterius ordinarii judicis eorum praesentiam per querulantes legitime evocentur, ex parte quorum nos vel idem judex ipsorum ordinarius eisdem querulantibus meri iuris et iustitiae debitaeque satisfactionis complementum exhibebimus vel impendet, prout dictaverit ordo juris, secus igitur facere non ausuri praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Budae, die dominico proximo post festum sacratissimi Corporis Christi, anno eiusdem millesimo quadringentesimo tricesimo nono. KOMMENTÁR: Pápa a XV. századra jelentős mezővárossá vált. A mezővárosi státus azonban, amellett, hogy jelentős önigazgatási jogokat biztosított, azt is jelentette, hogy városunk mindvégig földesúri függésben maradt. A földesúri hatalomnak fontos eleme volt a bíráskodási jog, bár csak hosszas fejlődés eredményeként vált ennek megkérdőjelezhetetlen részévé. A XV. századra azonban ez már „régi és elismert törvénye és szokása" az országnak. Ennek ellenére a korszakból meglehetősen sok olyan oklevél maradt fenn, amelyek ezt a földesúri jogot erősítik meg. Ezekben szinte kivétel nélkül az úriszék illetékességét úgy határozzák meg, hogy felsorolják, mely ügyekben nem ítélkezhet. Az úriszék, amennyiben külön kiváltságlevélben nem kapott pallosjogot, nem volt illetékes bírói fórum lopás, gyilkosság, rablás, gyújtogatás eseteiben. Azaz csak kisebb ügyekkel foglalkozhatott. Fellebbezési fóruma a megyei törvényszék (sedria) volt. A fóldesúr elismert és szokásszerű bíráskodási jogának királyi megerősítésére több okból is sor kerülhetett. Esetünkben elsősorban arról lehetett szó, hogy a dinamikusan fejlődő mezőváros megpróbálta önigazgatásának kereteit minél inkább kiszélesíteni. A pápaiak ennek során kerülhettek összeütközésbe a földes- urukkal. A mezőváros tanácsa ugyanis szintén bizonyos kisebb jelentőségű ügyekben elsőfokú bírói hatóság volt. A városi bíróság és az úriszék illetékessége miatt kialakuló súrlódások vezethettek oda, hogy Garai László királyi oklevelet eszközölt ki a kérdésben. Mivel számos hasonló rendelkezést adtak ki, az oklevél szövege egy általánosan elfogadott formulához igazodik. Mégis talán az egyik leghangsúlyosabb félmondata az, amelyben a pápai lakosokat, Garai László „más jobbágyaihoz" hasonlítja, azaz kijelenti, hogy a bíráskodás szempontjából semmi 39
