Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)

Források

III. Károly274 1712. június 14-én,275 valamint Mária Terézia 1748. január 13- án276 kibocsátott oklevelét. Az új privilégiumból végül kimaradt III. Károly átíró-oklevele, vélhetően azért, mert nem sokban különbözött II. Ferdinánd oklevelétől, és Mária Terézia átírása egyébként is tartalmazta. Jól láthatóan a három szó szerint átírt oklevélben sok volt az átfedés, ismétlődés (az átíróoklevelek átírásainak természete szerint), lefejtvén azonban a megerősítő oklevelek sorát, a lényeg, a kiváltságok jogforrása három oklevélben testesült meg. Erzsébet, Albert és I. Rudolf diplomáiról van szó.277 Ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket a kiváltságokat, kiderül, hogy korszakunkban javarészt már idejétmúlttá váltak (a háromból legalábbis kettő). A harmincadmentesség, és a belőle származtatott teljes vámmentesség viszont még élő jog volt. Hosszas pereskedések kapcsolódtak hozzá. Az adómentesség azonban már a XVIII. század közepére a múlté. Rudolf eleve csak a háborús idők végéig adományozta a mentességet. A végvári idők elmúltával ez a mentesség meg is szűnt, a pápaiak fizették az állami adókat.278 Albert privilégiuma, melyben afóldesúr bírói joghatóságát erősítette meg, pedig csak nehezen volt értelmezhető városi kiváltságként.279

A többszöri átírások nehezen kibogozható szövevényében elhomályosulhatott a kiváltságok eredeti, pontos tartalma. Az évszázados kiváltságok felemlegetésének, megerősítésüknek presztízsnövelő, szimbolikus jelentősége lehetett elsősorban. Persze ez is fontos funkció. A közösség méltán lehetett büszke múltjára, s a pápai összetartozás tudatának erősítése, a város tekintélyének növelése is áldozatokat érdemlő cél volt.

A másik praktikus ok az lehetett, hogy az élő kiváltságot tartalmazó harmin- cadmentességi privilégium ekkor már nem állt eredeti példányban rendelkezésre. Volt ugyan középkori átírása, de ezt nem privilegiális formában állították ki.280 Királyi pecséttel ellátott privilégiumban pedig a másik két kiváltság is benne foglaltatott, így akarva-akaratlanul, együtt kellett őket megerősíttetni.

274 Német-római császárként VT. Károlynak címezte magát, az eredeti oklevél intitulatiojában így szerepel.

275 Lásd jelen kötet 26. sz.

276 Lásd jelen kötet 32. sz.

277 Ezeket erősíti meg, az átírásokat nem említve V. Ferdinánd 1839. október 17-én kiadott privilégiuma. Lásd jelen kötet 36.sz.

278 Az adóterhekre vonatkozóan: Hudi 1995. 36-37.

279 Lásd következő oklevélhez fűzött kommentár.

280 Molnár 1942.11.

147