Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)

Források

tette a szolgáltatásokat, még akkor is, ha a XVIII. század elején a robot megváltásaként már pénzt fizettek.251

A szerződés legnagyobb része lényegében ugyanazokat a kérdéseket tárgyalja, mint a külvárosiakkal kötött megállapodás, ám ezekben jól kitapintható különbségek is megmutatkoznak. Az ingatlanforgalom uradalmi ellenőrzése mindkét egyezségben megtalálható, a belsőváros esetében azonban az uradalmi tisztviselő aláírásával és pecsétjével is el kellett, hogy lássa az erről kiállított városi okiratot. A szántóföldek és legelők eddigi használatát itt is meghagyták. A szabad korcsmáltatás fontos joga volt a pápaiaknak, amelynek értelmében csak belsővárosi háztulajdonos mérhetett ki bort. Ez pedig alapvető jövedelemforrása volt a polgároknak.252

Fontos eleme volt a megállapodásnak, hogy a vásárok felügyeletét (az ezzel járó jövedelmekkel együtt) a földbirtokos átadta a városnak. A vásárbíró a későbbiekben, amikor biztos és részletes információink vannak róla, már egyértelműen városi tisztviselő.253 Korábban, a XVII. században azonban - ahogy az az úriszéki perekből kitűnik - más volt a helyzet. Nem kötődött egyértelműen és kizárólag a városhoz.254 A vásárok jövedelme fontos földesúri haszonvétel volt, értelemszerűen saját emberei látták el a felügyeletét. A XVIII. századra azonban lényeges változások álltak be, a város kiterjesztette joghatóságát erre a területre is. Ez mindenképpen a földbirtokos engedménye volt, még akkor is, ha a vásárbírói ítélkezés féljebbvi teli fóruma az úriszék maradt.

A szerződés egyik feltűnő sajátossága, hogy egyik pontját a megpecsételés után megváltoztatták. A 8. pontban Esterházy Ferenc ígéretet tett arra, hogy a városi főbb tisztségviselők számára fődet fog juttatni, vélhetően tisztségviselésük időtartamára. A városiak azonban azt kérték, hogy inkább a rájuk eső házcensus fizetése alól mentesüljenek. A földbirtokos ebbe beleegyezett, és a díszes kiállítású pergamen oklevél bal oldali margójára írták a módosítást, kiegészítést. Ezt Esterházy gyűrűspecsétjével hitelesítette. A módosítás az oklevél kiadása után 10 hónappal, 1732. október 13-án történt. Év közben bizonyosodhatott be, hogy

251 Annak megállapítására, hogy ez értékében ténylegesen kisebb terhet jelentett-e vagy sem, további kutatások szükségesek. Az oklevél bevezetőjében mindenesetre úgy fogalmaznak, hogy ezzel a földbirtokos kevesebb jövedelemhez jut.

252 Vö. Lichtneckert 2007.178-179.

253 Hudi 1995. 56-58.

254 Úriszék 511., 607. és különösen 611., itt kifejezetten a földbirtokos vásárbíráját említik. A pápai sereg vásárbírájára vonatkozóan ld. 24. oklevélhez írt kommentárt.

126