Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)

Források

járó szolgáltatásokat: ennek eredményeként egy összegben fizetett évi 1200 forint összegű censussal tartozott a majorok lakossága, semmi mással. Megszűnt tehát a robotkötelezettség, valamint kiszámíthatóbbá, egyszerűbbé vált a földesúri járandóság lerovása. A szerződés további pontjaiban más földesúri haszonvételeket érintő kérdéseket szabályoztak. Esterházy Ferenc átadta négy kocsmáját, valamint engedélyezte, hogy a pápai (belsővárosi) piacon szabadon adhassanak- vehessenek. A városi ingatlanforgalom kérdését is szabályozták, amely, mint láttuk a középkorban még egyértelműen a földbirtokos rendelkezési körébe tartozott. A városi önkormányzat bővülésével azonban a magistratus felügyelete alá került. A szerződés rendelkezése szerint az ingatlan adás-vétel továbbra is szabadon bonyolódhat, de uradalmi bejelentéshez kötötték, azaz némi földesúri felügyeletet mégis érvényesítettek felette. Fontos eleme volt a megállapodásnak, hogy jóllehet a majorok leváltak a belsővárosról, annak legfontosabb, ősi kiváltságát, a vámmentességet kiterjesztették rájuk.231 A szántóföld- és legelőhasználatot, érintetlenül hagyták. Ezeket olyan régi, megszilárdult szokások szabályozták, hogy nem volt érdemes részletesebben foglalkozni vele. Amire mégis kitértek - a Pusztagyimóti legelő, a Báróc-hegyi bérlet és a Serfőző utca végén lévő kertek - a későbbiekben konfliktusforrássá váltak.

A szerződés mindkét szerződő fél számára előnyösnek tűnhetett a megkötés pillanatában, de nem két egyenlő fél akaratán nyugodott. Megmutatta ezt a szerződés zárása, amely csak a városiak számára tette kötelezővé annak betartását (csak rájuk vonatkoztak szankciók). A század második felére ebből fakadóan ki is éleződtek a város és afóldesúr közötti ellentétek.29.1731. március 21. Bécs

III. Károly előtt Esterházy Ferenc kijelenti, hogy korábbi királyok által kibocsátott kiváltságlevelek alapján Pápa mezővárosban a Boldogságos Szűz Mária valamennyi ünnepén éves vásárokat tartanak. Mivel azonban néhány mérfóldes távolságon belül más helyeken is tartanak hasonló vásárokat, azt kéri a királytól, hogy a kereskedelem megkönnyítése érdekében, a pápai éves vásárok kezdete előtt három napig állatvásárt tarthassanak, valamint minden hétfőn hetivásárt. A király engedélyezi, hogy az éves vásár mellett, állatvásárt és hetivásárt tartsa231 Az ehhez szükséges passzusokat a belsővárosi tanács állította ki. Ennek később, amikor a vámmentesség kapcsán a város és földesura összekülönbözött még nagy jelentősége lesz. A kiváltságot a város földesurai (még a Garaiak) nyerték, de értelemszerűen a lakosok „használták". Mindenesetre mint az adományosok jogutódja, Esterházy Ferenc rendelkezett a kiváltság kiterjesztéséről.

117