Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)
Hudi József: A pápai várostörténeti kutatás és forráskiadás múltjából
Az 1867 utáni korszak a harmadik részben: a város helyrajzáról, az egyházügyről, tanügyről, közművelődési egyletekről, könyvtárakról, zenéről, továbbá a közigazgatási, gazdasági, egészségügyi viszonyokról készült fejezetekben tárul elénk. A kutatások helyzetét jól mutatja, hogy a történelmi fejezetek az egész kötet terjedelmének (364 oldal) negyedét sem tették ki. Az áttekintés töredezettségét, hiányait a szerző azzal igyekezett magyarázni, hogy a város történetét a „legnagyobb országos események szólaltatják csak meg", fegyvemyugvás idején „csend volt a hazában, azokból az évekből a mi városunkról sem tudunk semmit, ez évekből városunknak nincs történelme".25 Az előzmények - legalábbis a nyomtatásban megjelent munkák esetén26 - az 1810-es évekig nyúltak vissza: Zsoldos János (1767-1832) vármegyei főorvos az 1809-es francia megszállást és a hadikórházakat örökítette meg, Gyurikovits György (1780-1848) mezőlaki uradalmi írnok a város nevének eredetét kutatta.27 A reformkorban nem készültek várostörténeti tanulmányok, de a fővárosi és győri sajtó számos közleményben számolt be a városlakók mindennapjairól. A Bach-korszak második felében azonban felerősödött a helyi történelem iránti érdeklődés. A „történeti érzék" kialakítása az értelmiség feladatává vált.28 1857 után a Pápához kötődő értelmiségiek szívesen foglalkoztak a város történetével, bár írásaik legtöbbször ismeretterjesztő szinten mozogtak. Bosznay Viktor református gimnáziumi, majd főiskolai tanuló (a hedrehelyi lelkész fia), Csuthy Zsigmond (1813— 1884) kajdacsi református lelkész, Fuchs (Füssy) Tamás (1825-1903) és Füredi Albin (1848-?) pápai bencés tanár, Martonfalvay Elek (1821-1904), Plosszer Ferenc (1815-1870) gannai plébános és a későbbi Lukcsics József (1875-1937), neves egyháztörténész kisebb írásokkal jelentkezett az 25 Kapossy 1905. 36. A történeti feldolgozás hiányai főként abból adódtak, hogy a szerző a városi levéltáron kívül más levéltári forrásokhoz nem fért hozzá. 26 A historiográfia a kéziratos történeti munkák vizsgálatát mindmáig elhanyagolta, holott ennek nagy hagyománya volt. A protestánsok esetén 1781 előtt az igazán értékes munkák meg sem jelenhettek. Később már megjelenhettek, de kritikai élüket a cenzúra vette el. 27 Zsoldos 1817., Gyurikovits 1824. 28 Römer 1885. 11
