Petrik Iván (szerk.): Memoriae commendamus, Emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból - A Pápai Levéltár kiadványai 1. (Pápa, 2010)
Források
elkülönült a civil és a katonai elem, még akkor is, ha mint láttuk, a polgárok is késznek mutatkoztak adott esetben a harcra. A polgárság nem militarizálódott jelentős mértékben, megőrizte alapvetően kézműves-iparos jellegét. A város igazgatása is mindvégig polgári maradt, nem nevezte magát seregnek, jól elkülönült a katonaságtól.219 Egyedül arra van adat, hogy vásárbírót állított a katonaság is, ami mintha arra mutatna, hogy a vásári jövedelmekhez volt közük, de ennél biztosabb információk nem állnak egyelőre a rendelkezésünkre.220 Úgy tűnik, a hadsereg érdekeit szem előtt tartó, „bírótársat" delegáltak.221 A „pápai sereg" vásárbír ájának nevezik őket, de mivel ismert a „polgárok részéről" állított vásárbíró222 (ha nem is ugyanabból az évből), a „sereg" kifejezés itt valóban kizárólag a katonaságra vonatkozik, nem az egész közösségre. A földesúri terheiktől a városiak nem szabadultak meg, tartoztak robottal, fizettek járadékot. A kérdés mindenesetre nyitott. Ha a praesidialis mezőváros szűkebb értelmű definícióját vesszük, Pápa nem militarizálódott oly mértékben, hogy közéjük sorolandó volna. Ha a tágabb definícó alapján értelmezzük, akkor annak egy sajátos altípusát képezte. 25. 1703. szeptember 19. Bécs I. Lipót előtt Széchenyi Pál kalocsai-bácsi érsek, a veszprémi püspökség adminisztrátora és a Pápa kiváltságolt mezővárosban házat és telket birtokló nemesek a következőket adták elő. A király nagyapja, II. Ferdinánd király 1622. június 17-én, Sopron szabad királyi városban kibocsátott kiváltságlevelében megerősítette a Pápa mezővárosnak különböző időkben, különböző királyok által adott kiváltságokat, amelyre jogaik védelmében szükségük volna. Azt kérik a királytól, hogy Pápa városának említett kiváltságait megerősítő oklevelet a levéltárban vagy a Magyar Kancelláriában őrzött Királyi Könyvekben kerestesse meg és annak szövegét saját oklevelébe írja át. A király a kérésnek megfelelően a Magyar Kancelláriában őrzött Királyi Könyvből az oklevelet saját oklevelébe foglalva átírta. 219 Hermann 2002.b. 79-80. 220 Hermann 2002.b. 90., 94., 96-97. 221 Nincs adat „katonai delegátusra" más tisztségeknél, de nem zárható ki, hogy volt ilyen. 222 Hermann 2002.b. 89. 104
