Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
MOLNÁR TIBOR javára alapított hitelszövetkezetek segélyével a kosárfonókat hatalmukba kerítették és nagyon kiszipolyozzák. "24 A zentai Ipartestület bizonyos szociális tevékenységet is kifejtett: felügyelete alatt házi ipartanfolyamokat szerveztek. A tanfolyam résztvevőit - általában nincsteleneket - kosárfonásra, söprűkötésre és gyékényszövésre tanították, hogy télidőben is - amikor a mezőgazdasági napszámos munkák lehetősége lecsökkent - bevételhez juthassanak. Ezeket az akciókat anyagilag a város is támogatta.25 1902- ben az ipartestület tagsága elégedetlen volt a vezetőség ténykedésével, ezért leváltotta azt: új elnökké - titkos szavazással - Pintér Károlyt választották meg. A testületnek ebben az időben 474 tagja volt. Meglehetősen nagy volt a tagság cserélődése: az év folyamán 33-an léptek be, és 40-en távoztak.26 1903- ban a zentai Ipartestület, a helyi Gazdakörrel karöltve, sikeres gazdasági és iparkiállítást szervezett, amelynek a fővárosból és vidékről is számos résztvevője volt. Habár kevés adat maradt fenn róla, nagyméretű rendezvényről lehetett szó.27 1902-ben súlyos szerencsétlenség érte a várost, amely nem követelt emberáldozatokat, de megnehezítette a közlekedést és gazdasági élet rendes működését: leszakadt a Tiszán átívelő fahíd. 1904-ben az ipartestület vezetősége beadvánnyal fordult a képviselő-testülethez, amelyben az új vashíd építését sürgették. Azzal indokoltak, hogy Okanizsán a hídépítés ügye olyan stádiumba került, hogyha Zentán nem cselekszenek azonnal, akkor ott előbb megépül a vashíd, ami pedig a zentai iparosok és kereskedők teljes tönkremenetelét eredményezné. Talán a zentai iparosok sürgetése is hozzájárult ahhoz, hogy 1908-ra megépült Zentánál a vashíd, ami - legalábbis egy időre - újabb lendületet adott a régió lankadó gazdasági életének.28 A látszólagos fellendülés ellenére az iparosok egyre súlyosbodó helyzetét Borovszky is megemlíti: „...Zenta egykor módos iparosai az elszegényedés újtján haladnak a fóldmíveléshez, vagy a munkaerejükből élő munkások, napszámosok tábora felé. Ily körülmények között a szocializmus tanai mind szélesebb körben hódítanak, bár a vallás nevében erős az ellenmozgalom is."29 1906 márciusában a bérekkel és a munkafeltételekkel elégedetlen zentai kőműves- és ácssegédek beszüntették a munkát. Sajátos sajtóháború alakult ki: a segédek újságközleményben tudatták a közvéleménnyel követeléseiket, valamint azt, hogy dolgoznának, de a mesterek spekulációja ebben megaka24 Borovszky 1909:287. 25 Tripolszky 1988: 35. 26 U.o. 35. 27 U.o. 35. 28 Bővebben lásd Valkay 2002. 29 Borovszky 1909:287. 80
