Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILARD A kolozsvári kereskedőképzés és a Kereskedő Társaság Még javában virágzott a céhes élet, amikor Kolozsváron megalakult az első, kiskereskedőket tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Kereskedő Társaság. A rideg céhes szellemben megalkotott alapszabály szerint el kívánta érni, hogy a kolozsvári piacról kizárassék minden olyan polgár, aki kereskedőképesítéssel vagy kereskedelemben eltöltött inasévekkel nem rendelkezik. Alapszabályzatát azonban módosítani kényszerült a helyi tanács és a közönség nyomására, amely aztán 1836-ban uralkodói megerősítést nyert, és ettől az évtől kezdve bárki kolozsvári polgár boltot nyithatott, „aki tudott írni, emberségesen eltöltött élete ismeretes, s a megkívántató vagyona meg van", azaz rendelkezett legalább háromezer ezüstforint alaptőkével, ugyanakkor pedig köteles volt a társulatba belépni és tagdíjat fizetni.41 Idegen kereskedők továbbra is csak a hetivásárok idején jelenhettek meg Kolozsváron. Létezésének első évtizedeiben többször tisztikart cserélt, vagyona lassan gyarapodott, alapszabálya némileg módosult és enyhített a kitételeken, mígnem 1881-ben házat vásárolt a Bel-Közép és Tivoli (ma Eroilor és Bolyai) utcák sarkán, egy emelettel kibővítette, és könyvtára, valamint a társulati élet számára fenntartott helyiségek mellé 1875-ben létesített „koródáját" (orvosi ellátással egybekötött menhelyét) és betegsegélyező pénztárát is beköltöztette.42 Nagytekintélyű elnökei az idők folyamán Vikol Simon (1838-1842), Gábor Antal (1842-1851), Korbuly Gergely (1852-1857), Korbuly Bogdán (1857-1863), ifj. Tauffer Ferenc (1863-1866), Bogdán István (1866-1882,1886-1888), K. Biasini Sándor (1882-1886) kereskedők és Veisz József királyi tanácsos (1888-1905) voltak. Bogdán István elnök ekként határozta meg a társulat alapvető céljait a társaság 1887-es évi rendes közgyűlésén: „Első a szakoktatás elősegítése, második a kereskedői általános érdekek ápolása. E két fő feladat képezi társulatunk alapját s létjogosultságát".43 A társulat még a '40-es években két osztályból és négy évfolyamból álló alsófokú kereskedőiskolát nyitott „a maga erejéből",44 előbb egy, majd 1854-től két tanítóval. A rákövetkező évtizedekben többször is kicserélődtek a tanítók, s az iskola szinte állandó költözés alatt állt, míg végül 1881-ben egyesült a Felsőbb Kereskedelmi Iskolával.45 A Kolozsvári Felsőbb Kereskedelmi Iskola 1878-ban jött létre magánkezdeményezés nyomán, a mintegy két évtizeddel korábban alapított budapesti *' Ürmössy 1898: 54. 42 Ürmössy 1898: 92. 43 Ürmössy 1898: 88. 44 Ürmössy 1898: 84. 45 Ürmössy 1898: 87. 38
