Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ilyés Zoltán: Az Abaúj-tornai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években
ILYÉS ZOLTÁN csátása, amire a helyi kereskedők rögtön bezárták üzleteiket) ellenére nem idegenítette el a mecenzéfieket a kommunista tanok ígéreteitől. A két világháború között a hagyományos hámoros-világ a rendre jelentkező modernizációs törekvések, adaptációs kísérletek ellenére tovább erodálódott, egyre több lett a felhagyott hámor. A csehszlovák kormány a konkurens cseh, morva és morva-sziléziai ipar termékeit részesítette előnyben, nem támogatta a helyi ipari szövetkezetei a külföldi piacokért való versenyben, kedvezőtlen volt a devizapolitika, a balkáni államokban magasak voltak a vámok. Összességében csekély volt a megértés az iparág irányában. Mecenzéfet különösen 1930 körül érintette erősen a gazdasági- és értékesítési válság. Jellemző, hogy ebben az időben a Gölnic völgyét, Gölnicbányától Merényig, ahol montánipari városkák és falvak sorakoztak, Hungertal-nak, azaz „Éhségvölgynek" nevezték. És az sem véletlen, hogy 1938-ban, az első bécsi döntés utáni határmegvonáskor a mecenzéfiek (és stósziak) többsége hevesen tüntetett településeik Magyarországhoz történő csatolásáért.18 18 Ilyés 2002: 285-287. 28
