Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ilyés Zoltán: Az Abaúj-tornai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években
ILYÉS ZOLTÁN Az iparvállalatok üzemnagysága Mecenzéfen ■ segéd nélküli ■ 1 segéddel S! 2 segéddel 3-5 alkalmazott ■ 6-10 a lkaim az ott A' 11-20 alkalmazott 20-nál több alkalmazott 3. Az iparvállalatok üzemnagysága a két Mecenzéfen, 1910 A19. század végén több jel is mutatott arra, hogy a mecenzéfi hámorkovácsok - még a kis családi műhelyek működtetetői is - igyekeznek alapvetően középkori technikai alapozású műhelyeiket modernizálni, bevezetni az elérhető és releváns technikai újításokat. A mezőgazdasági eszközöket a századfordulón már jó minőségű bessemer-acélból készítették, amelyet a Diósgyőri, Rimamurány-Salgótarjáni állami kohókból és a Coburg uradalom kohójából szerezték be. A hámorkovácsok a szükséges faszenet a jászói prépostság erdeiből, a Zichy uradalomból, Felső- Mecenzéfről és Stószról vásárolták, az első világháború után a faszenet már koksszal keverték. A századfordulón a modern gyáripar hatékonyságának látványos emelkedésével, különösen a cseh- és morvaországi konkurencia erősödésével és az egész Gölnic, Bódva- és Sajó- menti tradicionális bányászati és iparvidék szerkezeti átrendeződésével (Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., Korompai Vasgyár, Diósgyári Vasgyár) a mecenzéfi hámoripar némileg anakronisztikussá vált, mégis fennmaradt elsősorban az agrárvidékek felvevőpiacainak és a magyar kormányok pénzügyi, értékesítési segítségének köszönhetően. A kapák és lapátok éves mennyisége másfélmillió darabot tett ki.11 A modernizáció fontos állomása a magyar állami támogatással létrehozott szövetkezeti (Produktionsgenossenschaft) mintahámor volt 1894-ben. 11 Guzsakl983: 399—400; Kauer-Schürger-Wagner 1986:65-66,84. 24
