Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.2. Esperesi kerületek Pilis és Fejér megyék területén (budai/fehérvári főesperesség)
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJÉNEK KIÉPÍTÉSE ferencesek vonzáskörzete, részben katolikus szempontból gondozatlan protestáns lakosságú falvak terültek el. Határvonalról a két esperesi kerület között e korai időszakban nem lehet beszélni. A plébániahálózat hiányai következtében a két esperes működési területe úgy ért véget, vagy inkább úgy fogyott el, hogy nem kapcsolódtak egymáshoz. A plébániahálózatban az 1740-es években bekövetkezett változások a veszprémi és az (akkor már önálló) fehérvári kerület közötti határt a megyehatárnál keletebbre jelölték ki. Az ezen a területen az 1740-es évek második felében megindult plébániaszervezés Bodajkon, Csórón, Szabadbattyánban, Fülén és Kálózon (Fejér megye), valamint Ősiben (Veszprém megye) eredményezett új plébániát. Bodajk és Csór a fehérvári kerülethez kerültek, míg a többi felsorolt plébánia a veszprémi kerületben létesült. Előbbi kettő szervesen kapcsolódott Fejér megye már meglévő plébániáihoz, utóbbiak annak plébániahiányos déli területein létesültek. A véglegessé vált, s az egész korszakban nagyjából változatlan kerületi határ a megyehatárral többé-kevésbé párhuzamosan, attól keletebbre húzódott.326 A budai és fehérvári kerület felosztását az önálló veszprémi kerület létrehozása után három évvel, Maszár András esperes távoztát követően határozta el az egyházmegye vezetése. Bíró helynök 1737. január 22-én nevezte ki Dravec József váli és Schillinger Jakab zsámbéki plébánost a budai és fehérvári kerület esperesévé, amely tisztet a bejegyzés szerint alternative kellett ellátniuk.327 A kinevezés értelmezésében egy évtizeddel későbbi somogyi adat lehet a segítségünkre.328 Eszerint az esperes az egész területen Dravec József lehetett, aki mellé segítségül, szintén esperesi címmel került Schillinger. Ők - nyilván a helynökkel, illetve a püspökkel egyetértésben - már a kezdetektől területi alapon osztották meg a feladataikat, a zsámbéki plébános Schillinger a budai kerületrészt, míg a váli plébános Dravec a fehérvári kerületrészt irányította. Ezzel a gyakorlatban megvalósult a kerület kettéválása, amely a megyehatár mentén következett be. A kinevezés fenti értelmezése magyarázatot nyújt egy talányosnak tűnő forrásra. Bíró Márton 1747-ben már püspökként Dravec Józsefet kinevezte a fehérvári kerület esperesének.329 A kinevezésben utalás történt eddig végzett munkájára is. A fenti gondolat- menettel összefüggésben valószínűnek tartom, hogy 1747 januárjában a kerület hivatalos kettéosztása történt meg, ami egyúttal szentesítette az évtizedes gyakorlatot. Sajnos Márkus Mihály budai esperesnek sem eredeti, 1739-1740 326 Eszerint a veszprémi, majd a palotai kerületbe esett a Fejér megyei Isztimér, Bakonykúti, (Sár)szentmihály, Szabadbattyán, Tác, Csősz, Soponya, Kálóz és a tőlük nyugatra fekvő néhány település. 327 „Die22da ]anuar[ii] D[omi]nus R[evere]ndus Parochus Válliensis ]osephus Drávecz cu[m] D[omi] no R[evere]ndo Parocho Zsámbékienlsi] Jacobo Schillinger p[ro] Districtu Budentsi] & Albenlsi] alternative in Vice Archi Diaconti] decretaliter per nos electi sunt..." VÉL I.1.39.b. tóm. 1.151. 328 Solymosi László és Domanicki János esetének bemutatását lásd a somogyi főesperességnél. 329 1 747.1. 3.: VÉL I.1.39.b. tóm. 2. 456-459. 120
