Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés
Bevezetés A szakirodalom áttekintésével szerzett tapasztalataim alapján döntöttem az egyházszervezet 18. századi változásainak a napi levéltári munkához szükségesnél mélyebb feldolgozása mellett. Döntésemben szerepet játszott, hogy a Veszprémi Püspöki Levéltár 18. századi iratanyaga rendkívül gazdag, igaz csak az 1720-as évek második felétől kezdődően és főként Padányi Bíró Márton működéséhez kapcsolódóan. Ez a bőséges forrásanyag lehetőséget ad a kérdéskör elsődleges források vizsgálatával történő kibontására, a felmerülő problémák részbeni megválaszolására. Jelen dolgozat célkitűzése, hogy bemutassa a plébániahálózat változását, az erre épülő esperesi kerületi rendszer módosulásait, illetve az egyház- megyei igazgatás felső szintjét jelentő püspök, helynök, káptalan egyházkormányzati szerepét. Az intézménytörténeti háttér megrajzolása mellett szándékom szerint társadalomtörténeti szempontok figyelembevételével, az egyházmegye irányításában szerepet játszó csoportok vizsgálatán keresztül kísérlem meg feltárni a korszak egyházigazgatásának jellegzetességeit. A veszprémi egyházmegye a 18. század folyamán - ha túlzással is, de talán mondhatjuk így - címzetes püspökségből jól megszervezett, virágzó egyházmegyévé vált. Ennek a folyamatnak a vizsgálata több szempontból is érdekes. A plébániaszervezés dinamikájának meghatározása elmozdulást jelenthet a korábban csaknem kizárólagos mennyiségi szemlélettől, s az alapított plébániák számánál jobban értékelhetővé teszi egy adott időszak szervezési tevékenységét. Ez magával hozza Padányi Bíró Márton szerepének legalább érintőleges vizsgálatát is. Bíró emblematikus figurája az egyházmegye 18. századi újjáépítésének, sőt az egyházmegye egész újkori történetének.7 A legfőbb érdemének tartott egyházszervezés összehasonlító vizsgálata árnyalhatja a róla és a század többi püspökéről kialakított képet. Az egyházmegye igazgatásának középső és felső szintjének vizsgálata során az újjáépítésben és az egyházi irányításban részt vállalók / szerepet kapók, azaz az egyházmegyei papság, elsősorban pedig annak egyházmegyei tisztségeket viselő része (esperesek, kanonokok, helynökök) szerepének feltárása, a mindenkori főpásztorral való viszonyuk kerül előtérbe. Fontosnak tartom ennek során az egyes püspököknek munkatársaik kiválasztására, az „egyházmegyei elit" kialakítására tett lépéseinek bemutatását. elsősorban birtoklástörténeti adatokat tett közzé, a kanonokok egyházmegyében betöltött szerepével viszont egyáltalán nem foglalkozott. Pákay 1941. 7 Ennek kialakulását és történetét nem volt módom vizsgálni, szükséges lenne azonban feltárni Padányi Bíró Márton püspöknek az egyházmegye identitásában betöltött szerepét. Nem kerülhető meg ebben a 20. század két meghatározó főpásztorának, báró Hornig Károly és a főpapi tevékenységének csak kis szeletét Veszprémben töltő Mindszenty József bíborosoknak a személye, akiknek a püspökelődhöz mint egyfajta példaképhez fűződő viszonya közismert. Ennek csupán egyik megnyilvánulása, hogy mindketten foglalkoztak is Bíró Márton egyházkormányzatának történetével. Hornig 1903. és Pehm 1934. 7
