Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A KIINDULÓ ÁLLAPOT vélhetően nem esett bele vonzáskörzetébe, amennyiben feltételezzük, hogy a nemesvidi és/vagy a mesztegnyői (esetleg más környékbeli településen élő) licendátus már ekkor tevékenykedett, s számolhatunk a buzsáki plébánia hatásával is. Dél felé is a megyehatár zárhatta le a karosi plébános működési területét, s a kanizsai ferencesek is csak közvetlen a határ mentén végezhettek lelkipásztori szolgálatot Somogybán, legalábbis ha a későbbi adatok visszavetít- hetők erre az időszakra.192 Iharosberény és környéke egy kései forrásban mint a zágrábi egyház által igényelt terület jelenik meg, ennek az igénynek leginkább a 18. század elején lehetett gyakorlati következménye, bár az sem zárható ki, hogy az ekkor csaknem teljesen protestáns lakosságú terület nem tartozott egyetlen katolikus lelkipásztori vonzáskörzethez sem.193 Segesd vonzáskörzetét délről a zágrábi egyházmegye plébániái (Berzence?) határolhatták. Mint korábban láttuk, Atád maga is vitatott hovatartozású területnek számított ebben az időszakban. Segesd vonzáskörzetét keletről református felekezeti tömb zárta le, amely közvetlenül az Atád-Segesd képzeletbeli vonalnál kezdődött.194 Csokonya környéke, amely maga is döntően reformátusok lakta vidék volt, katolikus szempontból a két egyházmegye határvidéke volt. Amennyiben már fennállt, a zágrábi egyházmegyéhez tartozó babócsai plébánia gondozása alatt állhatott ez a terület. Ezt egy 1713-ban keletkezett forrás a maga korára egyértelműen állítja is.195 E dél-somogyi protestáns tömb északkeleti csücsSzentlászlóegyháza esetében csupán arra hagyatkozhatunk, hogy amikor Volkra Ottó János püspök 1720-ban megbízta őket formálisan is plébánia vezetésével, annak határai dél felé terjeszkedtek (Hetés, Sándorháza, Szentandrás, Pölöske, Misefa, Rád és Szentmihály). A kolostortólészakra elhelyezkedő helységek lakóit a szomszédos Zalaegerszeg plébánosa gondozhatta. 192 Siptár Dániel a kanizsai ferencesek vidéki lelkipásztorkodásának színterét, elsősorban a század első harmadának végétől kezdődő adatokra támaszkodva, térképen és táblázatban is megjelenítette. Siptár 2010a. 79. (térkép) és 92-94. (táblázat). 193 1742.: Pfeiffer 1947. 104. A forrás szerint Iharosberénynek Csurgóhoz kellene tartoznia, egyébként ekkor lutheránus lelkész élt a településen, katolikus lakosságának száma elenyésző lehetett. Egy 1721 nyarán felvett tanúvallatási jegyzőkönyv szerint a megyének ez a szöglete, amely a zágrábi és a veszprémi egyházmegyék határvidékére esett, alapvetően evangélikus lakosságú volt. A tanúvallomások Iharosberény, Iharos, Surd, Belezna, Nemespátró, Csurgó, (Porrog)szentkirály, Porrog, Gyékényes, az azonosítatlan Baros és a valamivel keletebbre fekvő Szob településeken említenek lutheránus vallásgyakorlatot. A csurgói templomot a lutheránusoktól a forrás szerint 1720-1721 fordulóján vehették el. Ladányi 1972. 113-117. (35., 36., 38., 39., 41., 48. és 52. tanúk vallomása.) Az iharosberényi plébánia területéhez tartozó településeken még 1770-ben is jelentős számú protestáns lakosságot regisztráltak az összeírok (1495 katolikus, 196 református és 392 evangélikus). VEL 1.1.14. tóm. 15. 162. 194 A református gyülekezetekre vonatkozó adatok a dunántúli református egyházkerület prédikátorainak adatárából származnak. Köblös-Kránitz 2009. Ez a református tömb gyakorlatilag változatlanul megmaradt a korszakban, amint azt a dunántúli egyházkerület 1774-es összeírása is mutatja. Hudi et al. 2002. 195 Ekkor a később veszprémi egyházmegyés települések közül Szentmihályt (Rinyaszentkirály határában), Szentkirályt (Rinyaszentirály), Csokonyát (Csokonyavisonta része), Újlakot (Rinyaújlak) említik Babócsa leányegyházaként. Pfeiffer 1947. 49. 63
