Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN resi kerületi beosztás átalakítására igazodva a megváltozott viszonyokhoz (2. ütem).126 Ezt követte Bajzát József megyéspüspök 1778-ban és 1779-ben személyesen végzett egyházlátogatása során az egyes plébániák területének kiigazítása, észszerűsítése (3. ütem).127 Ezzel megnyílt a lehetőség az egyház- szervezetbe nem megfelelően betagolt területek integrálására, amelyre az elkövetkező évtizedekben véglegesen sor került. 11.2. Az egyházmegye plébániahálózata Az egyházmegye biztosította a lelkipásztorkodást alapjaiban meghatározó kereteket. A lelkigondozás terepe azonban a plébánia volt. A lakosság mindennapi életében az egyháznak ez a szintje játszott meghatározó szerepet. A következőkben a plébániákkal, illetve a plébániák összességével, azaz az egyházmegye plébániahálózatával foglalkozom. A 18. századot megelőző két évszázad alatt a veszprémi püspökség területén részben a reformáció, részben a folyamatos harcok és az oszmán hódítás következtében a katolikus vallásgyakorlat jelentősen visszaszorult, a katolikus egyházszervezet pedig megszűnt. A17. században a szerzetesek, elsősorban a jezsuiták és a ferencesek az egyházmegye területén is végeztek missziós lelkipásztori munkát, a katolikus világi egyház megjelenésére azonban az oszmán uralom felszámolásáig várni kellett. A világi egyházszervezet kiépítése az egyházmegye területén így a 17. század legvégén kezdődhetett meg, igazi lendületet azonban csak a Rákóczi- szabadságharc lezárulásával, azaz a békés időszak beköszöntével kapott. Vizsgálatom tárgya a plébániahálózat, azaz az anyaegyházból és leányegyházakból álló plébániák összessége. A plébániák - eltekintve néhány különleges esettől - mindmáig területi alapon szerveződnek, s nem volt ez másként a 18. században sem. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a településekből felépülő egyházszervezet ideális esetben maradéktalanul lefedi a rendelkezésére álló teret. Ez a katolikus egyház esetében nem is annyira idealisztikus elvárás. Az újkori katolikus egyháznak a középkori egyházszervezettel való valós vagy igényelt folytonossága, illetve a 17. század második felétől kezdődően az államhatalom egyre nyíltabbá váló támogatása lehetővé tette, hogy VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84.12r., 1779. IV. 28.: VÉL 1.1.8. tóm. 12. 70-76.; a mai állapot: A veszprémi egyházmegye 1993 óta (1995) című térkép Hermann-Karlinszky 2010. (hátsó előzék). 126 A konzisztórium 1777. szeptember 22-én bízta meg Horvát Pál helynököt, Dravec József olvasókanonokot és Gicei István székesegyházi főesperest az új esperesi kerületi rendszer kidolgozásával. VÉL I.1.39.b. tóm. 21. 55. (7. napirendi pont). Az új esperesi kerületi beosztásra VÉL 1.1.26. no 31. 127 Az egyházlátogatás jegyzőkönyvei VÉL 1.1.8. tóm. 12-14. Ezekben több példa is fellelhető a leányegyházak egyik plébániától a másikhoz történő átcsatolására. Egy példa: az újonnan Veszprémhez került Somló vidékén Borszörcsököt az 1779. május 6-án tartott vizitáció során csatolták Devecsertől a közelebb fekvő Somlóvásárhelyhez. VÉL 1.1.8. tóm. 12.269-276. 46
