Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE míg a bencések a kegyúri jogoknál némileg szélesebb jogosítványokkal rendelkeztek korábbi kiváltságos voltukra való tekintettel.114 A zirci ciszterci szerzetesek is kísérletet tettek arra, hogy a veszprémi egyházmegye területén fekvő birtokaikat kivonják a főpásztor joghatósága alól. Az 1760-as években zajlott konfliktus 1767-ben a zalavárihoz sokban hasonló egyezséggel zárult le.115 A Zala megyei Tűrje is a század elején került vissza a premontrei rend kezébe. Tűrje esetében annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a veszprémi püspök mellett a győri püspök is igényt tartott a plébánia feletti joghatóságra. Tűrje a korszakban előbb kiváltságaira, majd a győri egyházmegyéhez való tartozására hivatkozva került kívül a veszprémi püspök joghatóságán.116 A kiváltságolt egyházak száma, s ezzel az egyes települések jogállása, mint látható, a korszakban több esetben változott, annak függvényében, ahogy az egyes érdekeltek érvényesíteni tudták jogaikat. Erre egy további példát is ismertetni szeretnék. Jenő (Budajenő) esetében egy veszprémi egyházmegyés plébánia került ki a megyéspüspök joghatósága alól. A településen az 1720-as évektől adatolhatók egyházmegyés plébánosok egészen 1750-ig. Egy 1735-ös összeírás szerint kegyura nem volt, szabadadományozású plébániáról volt tehát szó. Ekkor még nem volt leányegyháza, az 1740-es években a kissé távolabb fekvő Tinnyét csatolták a plébániához.1171750 tavaszán levelet kapott a főpásztor Jacob Maximilian bencés szerzetestől, a Jenővel szomszédos telki apátság adminisztrátorától, aki bejelentette igényét a jenői plébánia kegyura114 A megegyezés pontjait részletesen felsorolta Füssy Tamás. A bencések elismerték a megyéspüspök joghatóságát s azt, hogy a püspököket illető jogokat kizárólag ő gyakorolhatja (például templomszentelés, bérmálás), a szent olajokat Veszprémből hozzák, az ide helyezni kívánt bencéseket előzetesen bemutatják neki. A püspök viszont elismerte az apát kizárólagos jogát a szerzetesek erkölcsei feletti felügyeletre, s vállalta, hogy a számára bemutatott göttweigi szerzeteseket minden további vizsgálat nélkül elfogadja, s a püspök számára fenntartott esetek alóli felmentést kérés esetén automatikusan megadja nekik. Füssy 1902. 255. 115 A konfliktust Dénesi Tamás részletesen bemutatta disszertációjában. Dénesi 2006. 140-141. 116 1718-ban Volkra Ottó János veszprémi püspök kísérelte meg a prépostság vizitációját, sikertelenül. 1733-ban a türjei prépost fordult egy házassági ügyben a győri püspökhöz. 1718: Kovács 1991. 108. 1733: uo. 112. Az ügy később is folyamatosan napirenden volt, vö. 1738: PL AEV no 737. (Türjei prépostság feletti joghatósági vita); 1746: Kovács 1991.125-126. és VÉL 1.1.39.b. tóm. 2. 306-308. (Vita a veszprémi püspök vizitációs jogáról); 1758: Kovács 1991.127-128. (gróf Zichy Ferenc győri püspök vizitációja); A kérdés rendezését 1767-ben Koller Ignác veszprémi püspök kezdeményezte Zichy Ferenc győri püspöknél, aki a csornai konvent véleményét kérte az ügyben. Ok egyértelműen a győri egyházmegyéhez való tartozás mellett foglaltak állást, amit a gyakorlatban a két főpásztor elfogadott. Ez az állapot az 1777-es egyházmegye rendezésig meg is maradt. Kovács 1991.150-152. Kovács Imre ugyan azt írja, hogy a konvent plébániája egészen a rend 1786-ban bekövetkezett feloszlatásáig a győri egyházmegye joghatósága alatt állt, ez azonban téves információn alapul. Bajzát József veszprémi püspök ugyanis 1778. augusztus 22-én vizitálta a plébániát, s ezt követően folyamatosan a veszprémi megyéspüspök joghatósága alatt állt. 1778: VÉL A8 14. kötet 17-22. 117 1735: MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 259v-260r.; 1746: VÉL 1.1.8. tóm. 4. 85-101. 41
