Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
Az EGYHÁZMEGYE TERÜLETI KITERJEDÉSE A későbbi Törökkoppány, Attala, Gölle, Kercseliget plébániáinak a területe, valamint az egyházmegye déli csücskében a ladi plébániához tartozó falvak egy része, például Okorág kerültek a középkori pécsi egyházmegyétől a 18. században a veszprémi egyházmegyéhez. Ezzel szemben a Somogy megyei Szigetvár környéke felett a veszprémi püspök vesztette el joghatóságát,88 rá vonatkozó igényét azonban a század első évtizedeiben még számon tartotta.89 A pécsi egyházmegyével 1747-ben keveredett konfliktusba Bíró Márton Szulimán plébániájának betöltése miatt. 1747. november 15-én a veszprémi püspök a szulimáni plébániára helyzete Kozarics Jakabot, hogy ott és két leányegyházában, Szentlászlón és Almamelléken ellássa a hívek lelkigondozását.90 Kozarics leveléből megtudjuk, hogy beiktatásakor Fonyó Sándor, a pécsi egyházmegye helynöke egyrészt a somogyi alispán, másrészt a szigetvári plébános útján intette őt, ne foglalja el a plébániát, lévén, hogy az nem tartozik a veszprémi egyházmegyéhez. Mivel ezt követően sem hagyott fel a lelkipásztorkodással, a helynök 29-én91 erőszakkal Pécsre vitette, és 22 napra fogságra vetette. Végül esküt vettek tőle, hogy felhagy a pécsi egyházmegyében történő lelkipásztorkodással. Erre való tekintettel kérte Bíró Mártont, Németh-Szeberényi-Fedeles 2009. XCVIII-CXXX. (tolnai főesperesség), CXXX-CL. (regölyi főesperesség), CLXXXII-CCVI. (székesegyházi főesperesség). 88 A Sziget(vár) feletti joghatóságra vonatkozóan lásd PL AEV no 473. (Sziget városa feletti joghatóság 1711-1719) és Gőzsy 2005.147-149., Gőzsy 2012b. 267-269. 89 Egy keltezetlen, 1724 körülire datálható összeírásban, amelyben a Somogy megyei plébánosok nevei szerepelnek, olvasható: „NB In Babolcsa et Csurgó etialm] sunt parochi missi a Venlerabili] Capitulo Zabragiensi [!], qux parochix alias jure spectarent ad Dioecesim Vesprimiensem, úti etialm] Szigetvárienlsis]." VEL 1.1.38. fasc. 1. no 1. 90 Kozarics keltezetlen levelének eredetije megtalálható VÉL 1.1.6. fasc. 1. no 123., másolata VÉL 1.1.39.b. tóm. 3.376-380. Pfeiffer János ismerte a levél másolatát, hivatkozott rá névtárában, ugyanakkor Kozarics szulimáni működéséről a fenti forráshelyre hivatkozva a következőket írta: „plébános a pécsi egyházmegyében Szulimánban 1747. nov. 15-től 1748. dec. 29-ig." Pfeiffer 1987. 636. A szulimáni plébánia, amelyről a levélben Kozarics mint veszprémi egyházmegyéhez tartozó plébániáról ír, a középkori viszonyokat tekintve sajátos helyzetben van. Az anyaegyház, Szulimán területe korábban a veszprémi, a két leányegyház, Szent- lászló és Almamellék területe viszont a pécsi egyházmegyéhez tartozott. Vö. Kiss 2009b. 255. (6. térkép) és Németh-Szeberényi-Fedeles 2009. CLXXXII-CLXXXIII. (4-6. számok). 91 A levélben „die 29"“ prxteriti menlsis]" szerepel, mivel azonban mind a levél eredetije, mind másolata keltezetlen, a hónap pontos beazonosítása nehézségekbe ütközik. A levél szóhasználatából egyértelmű, hogy 1748-ban íródott. Ezt és Kozarics további pályafutását figyelembe véve 1747 decembere, 1748 januárja és esetleg februárja jöhet szóba. A pécsi káptalan gyűléseinek jegyzőkönyve szerint a testület 1748. január 2-án tárgyalta az ügyet. A név nélkül említett papot a veszprémi püspök invesztitúrával küldte Mozsgó és a körötte fekvő Almán túli területek lelkigondozására. A káptalan úgy döntött, hogy amennyiben eddig nem történt meg a pap visszahívása, úgy egyházmegyéjük jogai védelme érdekében tisztes fogságba fogják vetni (in honestum arestum). PKLII/2 Káptalani gyűlések jegyzőkönyvei tóm. 2. 97-98. (1748.1. 2.) Ezt elfogadva a levél feltehető keltezése 1748 februárjának legvége, a plébános fogsága után következő időszak lehet. - Az ügynek a pécsi káptalan levéltárában kérésemre Damásdi Zoltán levéltáros nézett utána, amit ezúton is szeretnék neki megköszönni. 35
