Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.1. Az egyházmegye területi kiterjedése
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE A 18. SZÁZADBAN megye határán található Polány, Berénd és Tósok községek egyházigazgatási hovatartozásának rögzülésére hatással volt, hogy a lakosok lelkigondozására egyre inkább figyelmet fordító birtokos, a zirci ciszterci apátság az egyházmegye területén feküdt. Ajka vélhetően 1752-ben, a plébánia megalapításakor került a kislődi plébános joghatósága alá a korábban a forrásokban nem szereplő (Ajka)rendek- kel együtt.83 Lőrintével az 1770-es évek legelejétől találkozunk az összeírásokban Halimba filiájaként.84 A devecseri plébánia végül 1777-ben került vissza a veszprémi egyházmegyéhez. Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben szereplő Magyarpolány 1747-ben szerepel a veszprémi egyházmegye összeírásában, ugyanakkor a győri püspökség pápai főesperességének 1748-ban kelt vizitációja is említi mint olyan községet, ahol protestáns prédikátor van, és az egyházlátogatásra a lakosok ellenállása miatt nem került sor.85 Ezt követően azonban a korszak egészében a veszprémi püspökség részeként kerül elő.86 A fentiek alapján a két egyházmegye közötti határ rögzülésére az 1750-es évek elején kerülhetett sor. A pécsi püspökséggel szemben a veszprémi egyházmegye területi nyereséget és veszteséget is elkönyvelhetett a középkori állapotokhoz képest.87 83 1757-ben Ajkát és Rendeket Kislőd filiájaként írták össze (Ajka, Magyar- és Németrendek néven). VEL 1.1.14. tóm. 8.186-216. és 217-250. [a két összeírás szövege megegyezik egymással], 84 1770: VÉL 1.1.14. tóm. 15. 151-177.; 1771: VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84. 12r. Az 1770-ben kelt összesítés, amely egyéb adataiban sem mindig bizonyult megbízhatónak, Monostorapáti leányegyházaként nevezi meg Lőrintét. Ugyanez a forrás Szőcöt, amely a monostorapáti plébánia és Lőrinte között terült el, Halimba filiájaként említi valamennyi más forrásadattal összhangban. Ez alapján nyilvánvaló, hogy az összesítést készítő tévedéséről lehet szó. Lőrinte minden bizonnyal ekkor is Halimba filiája volt. 85 1747-ben Ajkához és Ajkarendekhez hasonlóan még nem tartozott egyetlen plébániához sem, amint azt a győri vizitáció is igazolja. VÉL 1.1.8. tóm. 6. 208-210. A győri egyházlátogatás jegyzőkönyve VÉL 1.1.13. fase. 1. no 11. 86 1757-ben Kislőd leányegyházaként szerepel, a plébánia megalapításától, 1752-től kezdve ide tartozhatott. VÉL 1.1.14. tóm. 8.186-216. és 217-250. [a két összeírás szövege megegyezik egymással]. 1761-től a birtokos zirci ciszterciek adminisztrálták a települést, a források olykor fiijaként (1771), olykor önálló adminisztratúraként (1774) említik. A bizonytalanság feltételezhető oka, hogy a távolság miatt helyben lakó ciszterci szerzetes gondozta a híveket. 1771: VÉL 1.1.38. fase. 1. no 84.14r. 1774: VÉL 1.1.13. fasc. 2. no 26. és fasc. 3. no 12.1777-et követően minden kétséget kizáróan önálló anyaegyház lett ciszterci adminisztrátorokkal az élén. 1779. V. 6.: VÉL 1.1.8. tóm. 12. 337-346. Magyarpolány betelepítésére és ciszterci lelkipásztorkodására lásd Forgó 2010. 87 A pécsi püspökség középkori határairól külön tanulmány született az egyházmegye 1543 előtti történetét bemutató kötetben Kiss Gergely tollából. Ugyanő foglalta össze az egyházmegye főesperességeinek történetét, ahol a tolnai, a regölyi és a székesegyházi főesperesség kapcsán szintén kitért a pécsi és a veszprémi egyházmegye között húzódó határra. Kiss 2009a., Kiss 2009b. 250-256. (térképekkel). A középkori pécsi egyházmegye templomos helyeinek adattára segítségével könnyűszerrel megállapítható, mely települések, illetve helyükön egykor volt középkori települések feküdtek a határvonal egyik vagy másik oldalán. 34
