Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.6. Összegzés: az egyházmegyei papi pályamodell
Összegzés fehérvári kerületek határvidékére esett az egyházmegye plébániahálózatának egyik súlypontja. Ez a sáv Csákvár, Bicske, Zsámbék, Torbágy, Vál és Tárnok plébániáit foglalta magába a környékbeli településekkel, s talán ide sorolható még Adony is. Ezen a területen számtalan tiszteletbeli kanonok, későbbi káptalani javadalmas szolgált lelkipásztorként, köztük Bíró Márton püspök (Bicskén) vagy Pöstyéni Mihály és Dravec József helynökök (mindketten Válón). A terület plébániái jövedelmezőségük tekintetében Zsámbékot leszámítva nem tartoztak a kiemelkedő jövedelmű plébániák közé a korszakban, az egyházmegye átlagához tartoztak (az 1770-es évek közepéről nem ismerem a fehérvári kerület jövedelmi adatait). A zalai kerületekre esett a plébániahálózat másik súlypontja. Ezt a területet Zalaegerszeg, Keszthely, Tapolca, Sümeg mezővárosokkal írhatjuk körül. Zalaegerszeg, Tapolca és Sümeg püspöki birtokok, a zalai megyeszékhely és a korszakban a püspök rezidenciájául is szolgáló Sümeg egyúttal birtokközpont is volt. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez volt az a terület, ahol már a 17. században megindult a katolikus egyházszervezet csíráinak kiépülése. Az egyházmegye Balatontól délre eső felében egészen más helyzetet lehet megfigyelni. Somogy mellett ide lehet érteni Zala megye déli részét, valamint Fejér megye déli, mezőföldi területeit is. Az itt működő esperesek közül jóval kevesebben kaptak tiszteletbeli címeket, s jutottak be a káptalanba, mint az egyházmegye északi felén dolgozó kollégáik. A plébánosok mozgását vizsgálva ez a terület, legalábbis ennek somogyi része elsősorban Zala hátországának a képét mutatja. Érdemes ezt összevetni a jövedelemösszeírások fentebb röviden bemutatott adataival. A Somogy megyei plébániák értékei mindhárom időmetszetben jónak tekinthetők, megegyeznek az egyházmegyei átlaggal, s jóval a zalai kerületek fölötti értéket mutatnak. Ez is aláhúzza, hogy tovább vizsgálandó, vajon milyen szempontok játszottak szerepet az egyházmegyében megfigyelhető területi egyenetlenségek létrejöttében, a déli területek, elsősorban Somogy megye relatíve kisebb súlyának kialakulásában. Az 1777-es egyházmegyei rendezés érzékenyen érintette mind a két súlypontiként meghatározott területet, hiszen a fehérvári és budai kerületek teljes egészében, míg a Zala megyében regisztrált terület részben az újonnan alapított egyházmegyékhez került. Ez utóbbi esetében azonban Zalaegerszeg is a szombathelyi püspökség részévé vált, a területi veszteségnél tehát súlyosabban jöhetett szóba az egyházmegye második legjelentősebb plébániájának elcsatolása. Mindez a plébániahierarchia teljes átrendeződésével kellett, hogy együtt járjon. 211
