Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.6. Összegzés: az egyházmegyei papi pályamodell
Összegzés A maradék 10 fő esetében kacskaringós életpályákkal találkozunk, mint például Leitner József vagy Schönpflug Ferenc esperesekével, akikről már számos összefüggésben esett szó. Szegényebb plébániára történő helyezésük hivatali bukásukat kísérte. A jövedelemadatokkal való számolás sok bizonytalanságot rejt magában. Amint arra több forrás is felhívja a figyelmet, pár év alatt is jelentősen változhattak egy plébánia jövedelmei. Jó példát szolgáltat erre a keszthelyi és az egerszegi kerület, amelyekből 1774/75-ből és 1777-ből is maradt fenn jövedelem-összeírás.547 A két időpont közötti jövedelemeltérések a keszthelyi kerületben 114 és 2 forint között ingadoztak, s a kerület plébániái közül négy jövedelme csökkent. Az egerszegi kerületben még jelentősebbek a változások, Zalaegerszeg mezőváros plébániájának jövedelme a három év alatt másfélszeresére, 771 forintról 1165 forintra nőtt. Nagyságrendjét tekintve még jelentősebb Milej és Salomvár növekménye, előbbi esetében 223 forintról 422 forintra emelkedett a javadalom, utóbbi esetében pedig megduplázódott, 214 forintról 429 forintra. További példák helyett csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mivel az adatokat a három időmetszetben fennálló jövedelemadatok alapján számoltam, a konkrét esetek egy részében jelentős bizonytalanság lehet, azonban az irányok érzékeltetésére minden bizonnyal alkalmasak. A jövedelmek mellett egyéb szempontok is befolyásolták egy-egy plébánia helyzetét. Jól megfigyelhető ez a Pilis megyei plébániák esetében. A Buda környéki plébániák egészen az 1760-as évekig az egyházmegye legjövedelmezőbb javadalmainak számítottak, ugyanakkor plébánosi utánpótlásukat a plébániák egy jól meghatározható, szűk köre adta. 33 esetben került plébános Pilis megyei plébániára más plébániáról a korszakban, s ebből 17 alkalommal kerületen belül történt a váltás. A fennmaradó 16 esetből kilenc esetben Veszprém megyei plébániáról (Városlődről és Vöröstóról három-három fő, Hidegkútról két fő és Márkóról egy fő), hat esetben pedig a fehérvári kerületből (Adonyból két fő, Etyekről két fő, Kozmáról és Szárról egy-egy fő) érkeztek a plébánosok. Egyetlen kivétel a Somogy megyei Kercseliget, amely egy plébánost adott a budai kerületnek. Ez a szoros kapcsolat visszafelé is működött, a budai kerületből elkerült 15 plébános mind Veszprém megyében (a fentieken kívül még Nagyvázsonyban), illetve a fehérvári kerületben (a fentieken kívül még Bogláron, Nadapon és Tárnokon) jutott javadalomhoz. Jól látható, hogy ebben az esetben döntően nyelvi, kulturális szempontok játszottak szerepet a kiválasztásban, hiszen valamennyi érintett település lakossága döntően német anyanyelvű volt. Ezzel állhat összefüggésben az is, 547 Egerszegi kerület 1774/75: MNL ZML IV.l.d. 3. doboz további jelzet nélkül, 1777: VÉL 1.1.13. fasc. 3. no 14., keszthelyi kerület 1774: VÉL 1.1.13. fasc. 2. no 8. és fasc. 2. no 43. (a két összeírás azonos), 1777: VÉL 1.1.13. fasc. 2. no 34. és no 35. 209
