Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
I. Bevezetés - I.2. Szakirodalom és források
1 Szakirodalom és források javasolják. Ennek csupán egyik oka a középkori előzmények szinte nyom nélküli pusztulása. Lényegesebb, hogy a tridenti zsinat reformintézkedései során alapvetően változott meg a katolikus egyház felfogása a lelkipásztorkodásról.36 A veszprémi egyházmegye esetében a középkori egyházi struktúra azokban az esetekben sem befolyásolta 18. századi utódának alakulását, ahol annak emléke fennmaradt. A középkori előzmények semmilyen befolyással nem voltak sem a plébániahálózat, sem a középszintű egyházigazgatás elemeinek 18. századi alakulására. Egyedül az egyházmegye mint egyházigazgatási egység esetében regisztrálható a középkori előzmények felhasználása a területi igények alátámasztására. Az intézet fontos célkitűzése, hogy forráskiadványokban tegyék közzé a déldunántúli püspökség történetére vonatkozó legfontosabb forrásegyütteseket. A fentebb említett két szerző közös munkájaként látott napvilágot a pécsi püspökség 1738 és 1742 között készült egyházlátogatási jegyzőkönyveinek sora 2009-ben, majd három évvel később Gőzsy Zoltán gondozásában vehette kézbe a közönség az egyházmegye Baranya és Tolna megyékben található plébániáinak 1733-ban készült összeírását.37 Rajtuk kívül Fedeles Tamás foglalkozott a középkori és a kora újkori egyházmegye, elsősorban a székeskáptalan történetével.38 Részben az elmúlt évtized egyházmegye-történeti kutatásainak eredményeire támaszkodva, s kihasználva egyúttal az egyházmegye millenniuma adta lehetőségeket, jelent meg a pécsi egyházmegye 1543-ig tartó történetét feldolgozó vaskos kötet. A sok szerzőt felvonultató, önálló alapkutatások eredményeit összegző munka egyedülálló vállalkozása az 1990-es években megújult magyar egyháztörténet-írásnak.39 A magyar katolikus egyháztörténet-írás műhelyei, leszámítva a röviden bemutatott pécsi kezdeményezést, nem egyházmegyékhez, hanem sokkal inkább a felsőoktatás intézményeihez, kutatóhelyekhez kapcsolódnak.40 Ez elősegítette, hogy az egyháztörténet-írás kérdésfeltevésében érvényesüljenek a történetírás egészét meghatározó tendenciák. Országos léptékben rátekintve az elmúlt húsz év katolikus egyháztörténeti kutatásainak irányára, meghatározónak tekinthető a katolikus megújulás időszakának, azaz a 17-18. századnak a vizsgálata.41 A teljesség igénye nélkül említem 36 A papság szerepének változásáról lásd Gárdonyi 2001. 37 Gőzsy-Varga 2009a. és Gőzsy 2012a. 38 Fedeles 2005a. (középkor) és Fedeles 2005b. (18. század első fele). 39 Fedeles-Sarbak-Sümegi 2009. 40 Ezek közül a legjelentősebb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amelynek keretén belül jelen dolgozat témája szempontjából a Művelődéstörténeti Műhely rendtörténeti konferenciáit kell kiemelni. 41 Ez az érdeklődés a nemzetközi kutatásokra is jellemző. Itt csupán néhány, dolgozatom témájába vágó újabb munkára utalok. Reinhard-Schilling 1995., Bahlcke-Strohmeyer 1999., Bahlcke 2005., Wetter 2008., Bendel-Spannenberger 2010. 19
