Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A VESZPRÉMI PLÉBÁNOSOK Ez természetesen nem befolyásolta a főpásztort abban, hogy folytassa 1752-ben megkezdett gyakorlatát, s plébánost nevezzen ki Veszprémbe, aki egyúttal a Szent Anna Szeminárium prefektusaként is tevékenykedett. 1752. szeptember 29-ét megelőzően került a plébánia élére Kozorics Ferenc tiszteletbeli kanonok, korábbi tapolcai kerületi esperes. Kanonoki kinevezését követően utóda Dravec József tiszteletbeli kanonok, korábbi fehérvári kerületi esperes lett 1755-ben. Őt Padányi Bíró Márton egyúttal veszprémi kerületi esperessé és fehérvári főesperessé is kinevezte.494 Dravec 1758-ban olvasókanonokként került a káptalanba. Utóda, Tejfalusi (Milchdorfer) György korábban ráckevei kerületi esperes volt; tiszteletbeli kanonoki címet Veszprémbe kerülését követő évben kapott.495 Az ő utóda, egyben a vizsgált korszak utolsó veszprémi plébánosa Balassa István volt, aki korábban a fehérvári kerület espereseként működött. Ő a püspöki székvárosba történő kinevezésével gyakorlatilag egy időben kapta meg a tiszteletbeli kanonoki címet.496 Mint az a négy plébános röviden vázolt életpályájából látható, valamennyien esperesi tisztségből kerültek a székváros plébániájának élére, valamennyien tiszteletbeli kanonokok voltak vagy lettek kinevezésüket követően. Hárman tagjai lettek a veszprémi székeskáptalannak, Balassa István pedig 1777-ben a megalakuló fehérvári székeskáptalan tagjai közé nyert kinevezést. A fentiek megerősítik, hogy a veszprémi plébániai javadalom jelentősége meghaladta a kerületi esperesi tisztségekét. A főpásztor kipróbált, kivétel nélkül az egyházigazgatásban is jártas munkatársai kerülhettek csak Veszprémbe. Külön kiemeli a plébániai javadalom jelentőségét, hogy birtokosa egyúttal az egyházmegye Szent Annáról nevezett szemináriumának is elöljárója volt. A veszprémi plébános tekintélyben közvetlenül a káptalan tagjai után következett. elé is került, vö. MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 7. (1755 és 1762 közötti dokumentumok a plébános kinevezése, valamint a stóla fizetése ügyében). A veszprémi Szent Mihály plébánia levéltárának korai iratai túlnyomó többségükben szintén ez ügyben keletkeztek, vö. VEL VI.157. évrendezett iratok (18. század). A plébános és a káplánok eltartásának terhe ezt követően is felmerült a város és a püspök között. 1777-ben Bajzát József kérésére a Helytart tanács utasította a várost a plébános és a káplánok eltartására. Bajzát kérelme: 1777. XII. 1., a Helytartótanács 6627. számú rendelkezése: 1777. XII. 22. MNL VeML V.102.a. Irattöredékek, 1777. évi levelek. A forrásra Jakab Réka hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 494 VÉL I.1.39.b. tóm. 15. 29-31. Kerületi esperesi kinevezése bevallottan ideiglenes volt, az a tisztség ellátására hosszabb távon alkalmas személy megtalálásáig szólt. 495 A veszprémi plébániára 1758. augusztus 1. és október 15. között került, tiszteletbeli kanonokként először 1759. szeptember 22-én említik a méltóságsorok (megelőző méltóságsor szeptember 21-én kelt). 1758. VIII. 1. (még torbágyi plébánosként): VÉL 1.6. fase. 1. no 24., 1758. X. 15. (előző állomáshelye üresedésben): Uo. fase. I. no 69., 1759. IX. 21.: MNL VeML XII.l.i.aa. tóm. 16. no 149. [490.], 1759. IX. 22.: Uo. tóm. 16. no 150. [490М91]. 496 A tiszteletbeli kanonoki kinevezéséről szóló okirat 1767. január 18-án kelt, s ebben már mint mostanában kinevezett veszprémi plébános szerepel. Elődje, Tejfalusi (Milchdorfer) György 1767. január 1-jén kapott kinevezést a káptalanba, s Balassa kinevezésének szó- használata is arra utal, hogy a veszprémi plébánia javadalmába még nem iktatták be. Tejfalusi kinevezése VÉL III.l.c. tom. 1. 159-160., Balassáé VÉL I.1.39.b. tóm. 20. 34-35. 181
