Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI egyre gyakrabban szerepelnek az anyakönyvben a helybeli ferencesek mint a szentségek kiszolgáltatói, majd 1720 és 1730 között ők látták el a plébánosi teendőket.490 1730 augusztusától 1745 novemberéig világi káplánok voltak a város lelkigondozói, ebben az időben a ferencesek csupán kisegítő szerepet játszottak a plébánosi teendők végzése során elsősorban a kápláni állás üresedése esetén.491 1745 novemberétől a várbeli piarista atyák kapták feladatul a plébánia vezetését, akik azt 1752 őszéig, az első egyházmegyés veszprémi plébános kinevezésig látták el. A veszprémi hívek lelkigondozása vissza-visszatérő témája volt a káptalan és a püspök közti egyeztetéseknek. 1740-ben Dubnicai István kanonoki kinevezését követően a káptalan Acsádi Adómhoz írott leveléből értesülünk arról, hogy álláspontjuk szerint a rangban legfiatalabb kanonok feladata lenne a plébánia vezetése.492 1755 nyarán, Kozorics Ferenc veszprémi plébános kanonoki javadalomhoz jutása után a püspök, a káptalan és a város élénk levelezést folytatott az önálló veszprémi plébános szükségessége ügyében.493 Vegyes anyakönyv tom. 1.1-43. Ezzel egybevágnak a Volkra Ottó János kánoni vizsgálata során elhangzottak, amelyek szerint a lelkipásztorkodást egy kanonok végzi, de megemlítik azt is, hogy a ferencesek segítséget nyújtanak a plébánia ellátásában. A kánoni vizsgálat szövege magyarul kivonatolva megtalálható Körmendy 1995a. 16-20., hivatkozott részek 17-18. 490 VEL VI.157. Vegyes anyakönyv tom. 1. 70-243. és tóm. 2.1-7. Megjegyzendő, hogy az anyakönyv 1711 és 1716 közötti évekből egyáltalán nem tartalmaz a szentségek kiszolgáltatóira való utalást. A szakirodalom szerint Volkra Ottó János 1711-ben a ferencesekre bízta a plébánia vezetését. Ezt én jelenleg források alapján nem tudom megerősíteni, de az anyakönyvi adatok tükrében igazolhatónak tűnik. Strausz Antal adatát idézi Körmendy 1995a. 33. 491 A káplánok első és utolsó anyakönyvi említéseikkel a következők voltak: Miholics János (1730. VIII. 11.-1731. VI. 10.), Henyel József (1731. X. 25.-1732. V. 13.), Rostás Márton (1732. V. 25.-1734. VI. 26.), Sándor Pál (1735. IV. 1.-1736. V. 10.) és Aranyosi László (1736. VI. 25.-1745. XI. 15.) VÉL VI.157. Vegyes anyakönyv tóm. 2. és tóm. 4. 492 A probléma Dubnicai folyamatos távolléte miatt került felszínre. A levél megfogalmazása szerint „... licet vi puncti 4. constitutionum suarum administratio parochise ultimo canonico incumberet ...".A levél kivonatát idézi Sequuntur qusedam decreta ep[isco]palia & literae missiles Acsadianx cím alatt VÉL III.l.c. tom. 1. 239. Ugyanezt tartalmazza a káptalan 1739. évi vi- zitációjának jegyzőkönyve. A hetedik kérdésére válaszolva a kanonokok elmondták, hogy a plébánosi teendőket hol a legifjabb kanonok, hol a ferencesek, hol a piaristák látták el, mielőtt 1730-ban káplán került volna Veszprémbe. A jegyzőkönyv átirata VÉL VIII.31.1/33. A Sennyei-féle rendelkezés 4. pontja valóban plébánosi teendők végzéséről szól, a plébánosi tisztség és az utolsó kanonoki stallum kapcsolatáról azonban egy szó sem esik benne. A rendelkezés 11. pontja a kanonokok közül az ifjabbat (iunior ex canonicis) nevezi meg e feladatok ellátására, amennyiben a káplán valamilyen oknál fogva nem tudná azokat végezni. Vö. Pfeiffer 1943. 39. és 45. 493 Néhány példa: tanúvallatást készített elő Padányi Bíró Márton és helynöke, Lenti István. A püspök levele a helynöknek 1755. V. 21.: VÉL 1.1.39.b. tóm. 12.207-208., a helynök válasza 1755. VI. 3.: uo. tóm. 12. 228-232., a főpásztor viszontválasza 1755. VI. 5.: uo. tóm. 12. 232. A veszprémi lakosok ellenezték a plébános bevezetését, mivel terheik megnövekedésétől tartottak, s hivatkoztak arra, hogy a plébánosi teendők ellátása a püspökség alapításától kezdve a káptalant terhelte. A püspöknek címzett dátum nélküli, de vélhetően 1755 júliusában vagy augusztusában kelt beadványuk megtalálható uo. tóm. 12.366-368. Az ügy a Helytartótanács 180
