Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.3. A káptalani javadalomhoz jutás előszobája: a tiszteletbeli kanonokok
A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IRÁNYÍTÓI 1756-ban kapott tiszteletbeli kanonoki címet az első olyan személy - az aulista Schönpflug Ferenc püspöki szertartó aki nem volt, és kinevezésével egy időben sem lett kerületi esperes. Ekkor még kinevezésük időrendjében kerültek feltüntetésre a méltóságsorban az érintettek, azaz Schönpflug Ferenc megelőzte a címet később megkapó Kis Pál zalaegerszegi esperesplébánost.485 1758 áprilisában Borsati Péter idős korára való tekintettel megvált esperesi tisztétől, s ezzel egy időben kapta meg a kitüntető címet Grubánovics Zsigmond zalaegerszegi esperesplébános. Borsati lemondását követően is megtartotta korábbi harmadik helyét a méltóságsorban megelőzve ezzel a tapolcai és a frissen kinevezett zalaegerszegi kerületi esperest. Grubánovics azonban ekkor maga mögé utasította Schönpflugot, aki akkor sem lépett vissza az őt kinevezése időpontja alapján „megillető" helyre, amikor budai kerületi esperes lett.486 Borsati Péter 1758 decemberében bekövetkezett halála után a tiszteletbeli kanonokok felsorolásában az esperesek már következetesen megelőzték tisztséget nem viselő társaikat, s az egyes személyek státuszában bekövetkezett változásokat követte a méltóságsorban elfoglalt helyük módosulása is. Schönpflug Ferencen kívül Séllyei Nagy Ignác kapta kinevezését úgy, hogy korábban nem volt, s egyidejűleg sem lett kerületi esperes. Borsati Péter mellett pedig Győré István kaposvári esperesplébános, s egy idő után Schönpflug Ferenc zsámbé- ki esperesplébános váltak meg hivatali tisztségüktől, s lettek tisztség nélküli tiszteletbeli kanonokokká. A méltóságsorban elfoglalt hely 1760-ban történt módosulása nem köthető személyi változáshoz. 1758 második fele óta Tejfalusi (Milchdorfer) György látta el a veszprémi hívek gondozását, s egyúttal hivatalból a Szent Anna Szeminárium prefektusaként is tevékenykedett. Tiszteletbeli kanonoki címet 1759 őszén kapott. Őt 1767-ben Balassa István követte. Kinevezésekor kapta tiszteletbeli kanonoki címét, s rögtön elfoglalta az első helyet a méltóságsorban. A változás oka a püspöki székhely plébánosi tisztségének kiemelkedő jelentősége lehetett, amit aláhúztak a javadalmas szemináriummal kapcsolatos feladatai. A tiszteletbeli kanonokok száma nem volt állandó. 1749 és 1756 áprilisa között négyen viselték ezt a címet; 1756 áprilisa után számuk öt és hat között váltakozott egészen 1766 októberéig; az ezt követő bő egy évtizedben pedig négy, illetve kisebb időközönként három tiszteletbeli kanonokot találunk. 1749 és 1777 között összesen 17 személy kapott tiszteletbeli kanonoki címet. Ezek közül 16 fő hosszabb-rövidebb ideig tevékenykedett kerületi esperesként, három fő pedig a püspöki aulában teljesített szolgálatot.487 485 1756. IV. 30.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 16. no 52. [1-6]. 486 Borsati nyugalomba vonulását követő méltóságsor 1758. IV. 20.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 16. no 48. [244-245].; Schönpflug esperesi kinevezését követő méltóságsor 1758. IX. 23.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 16. no 120. [309-311]. 487 Az aulában szolgálatot teljesítőkről fennmaradt adatok esetlegesnek tekinthetők. A korszak 577 egyházmegyés papja közül mindössze 18 személyről lehet kimutatni az aulai szolgálatot. 178
