Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.2. A veszprémi székeskáptalan tagjai
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN TAGJAI A magasabb pozícióban belépők közül ketten négy tisztséget kihagyva olvasókanonokok, ketten pedig öt javadalmat átlépve egyből nagyprépostok lettek. Érdemes megvizsgálni a kanonokok káptalanba történő bejutásuk idejére számított átlagos életkorát is. A papság életkorának becslésekor a korábban már említett prozopográfiai gyűjtésre támaszkodtam. Azokban az esetekben, ahol Pfeiffer János névtárában pontos születési dátumot közöl, általában anyakönyvi bejegyzésre hivatkozik. Ezeket az adatokat biztosnak tekintettem. A korszak egyházmegyei papsága (577 személy) közül 172 fő esetében ismerjük a pontos születési dátumot. A különböző összeírásokban sok esetben találunk becsült életkorokat. Több olyan személy van, akinek a becsült életkorára vonatkozóan több különböző forrás is fennmaradt. Ezek összevetéséből kiderül, hogy a különböző források egymáshoz képest leggyakrabban néhány (2-5) év eltérést mutatnak. Ahol lehetett, a valószínűsíthető születési év meghatározásánál igyekeztem a forrásokat ütköztetni egymással, s a legvalószínűbb évszámot vettem fel az adatbázisba. Kényszerűségből igyekeztem meghatározni azoknak a személyeknek a vélelmezhető születési évét is, akiknek életkorára vonatkozóan becsült adatot sem találtam a forrásokban. Ilyenkor elsősorban a későbbi életpálya adataiból indultam ki, különösen a tanulmányokra, szentelésre, káplánságra vonatkozó adatokat használtam fel. E három - biztos születési idejű, korabeli források által becsült életkorú, a későbbi életútból visszakövetkezetett születési idejű - csoportba tartozó személyek száma összesen 479 fő. Az így létrehozott adatsorral való számolás természetesen bizonytalan, ugyanakkor véleményem szerint nagyságrendileg elfogadható eredményeket ad. A kanonokok esetében azonban jobbak a forrásadottságok, így a rájuk vonatkozó eredmények a papság egészére számoltaknál pontosabbnak tekinthetők. Ehhez együtt vizsgáltam azokat, akik sorban nyerték el a káptalani javadalmakat, valamint azt a két személyt, aki csupán a (mester )kanonoki javadalmat nyerte el, illetve egy másik csoportot alkottam azokból, akik javadalmat átlépve jutottak feljebb, és azokból, akik rögtön magasabb javadalomba kerültek. Azt tapasztaltam, hogy a stallumokat sorban elnyerők kanonoki kinevezésükkor átlagosan 39 évesek voltak, s a káptalanban ezt követően valamivel több mint 11 és fél évet töltöttek el. Ezzel szemben azok, akiket a püspök kiemelten támogatott, idősebb korukban, csak 45 éves koruk körül jutottak kanonoki javadalomhoz, de átlagosan még 17 éven keresztül voltak a káptalan tagjai. Az eredmény két dologra hívja fel a figyelmet. A magasabb átlagéletkor utal a magasabb javadalom betöltéséhez vélhetően elvárt nagyobb (lelkipásztori, egyházigazgatási) tapasztalatra; a káptalanban eltöltött átlagos idő különbsége pedig óvatosságra int, hiszen az első csoportba tartozó több, korán elhunyt kanonok karrierjének nem annyira a főpásztor akarata, hanem korai haláluk szabott gátat.462 462 Az életpálya korai megszakadása miatti jelentős bizonytalanság ellenére Kozorics Ferencet 171
