Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
IV: A veszprémi egyházmegye irányítói - IV.1. A kerületi esperesek
A KERÜLETI ESPERESEK működtek esperesként. Ennek az volt az oka, hogy ezen a területen egyaránt magas volt a különösen sikeres - azaz pár év alatt magasabb javadalmat elnyerő - és a sikertelen esperesek száma. A területen működött 14 esperesből három belebukott a feladatba, három - közülük egy személy a bukottak közt is szerepel - néhány év elteltével távozott az egyházmegyéből.380 Velük szemben áll hat sikeres, később kanonoksággal, illetve a veszprémi plébánosi javadalommal jutalmazott életpálya. Az átlagostól eltérő másik terület Somogy volt. Itt az esperesi kinevezést megelőzően lelkipásztori szolgálatban eltöltött idő az átlagnál magasabb volt: az átlagos 11 év helyett 14 és fél évre rúgott, s ezzel együtt valamicskét meg is nőtt a kinevezéskor betöltött életkor átlaga (39 év). Ez utalhat a Somogybán végzendő lelkipásztori munka viszonylagos nehézségére, ami miatt tapasztaltabb vezetőkre volt szükség. Az iskoláztatás fontosságát emeli ki, hogy az esperesek esetében alig találunk vidéki szemináriumokban tanult papokat. Veszprém két fővel, Győr és Buda egy-egy fővel képviselteti magát. Ezzel szemben ketten Bécsben végeztek, a többség pedig Nagyszombatban hallgatta a stúdiumokat a Collegium Rubrorumban (Seminarium Generale), illetve kisebb részben a Szent Istvánról nevezett szemináriumban. Feltűnő a Veszprémben végzettek hiánya, hiszen az 1750-es és 1760-as évek fordulóján már számolhatunk az átlagosan „elvárt" 11 éves gyakorlattal is az itt végzettek tekintetében. Ennek ellenére az 1760 után kinevezett 14 esperes között csak két helyben végzett papot találunk. Ez összevetve az egyházmegye papságának vonatkozó időre számított adataival jelentős eltérést mutat. Az egyházmegyében 1747 és 1777 között lelkipásztori szolgálatot vállalt több mint 300 fő közül közel 150-en végeztek Veszprémben és csak a papság negyede tanult Nagyszombat fentebb említett két intézményében. Valamivel több mint 40 fő esetében nem ismerjük a képzési adatokat, a többi pap különböző püspöki székhelyek szemináriumait látogatta idehaza és külföldön. Ez arra mutat, hogy a tanulmányok döntően befolyásolták az egyházmegyén belüli papi karrierlehetőségeket, illetve, hogy a főpásztorok tudatosan küldték jobb képességű növendékeiket a magasabb képzést biztosító iskolákba. Az egyházmegyei szeminárium a lelkipásztorkodó papság utánpótlását volt hivatva biztosítani, ezt meghaladó mélységű képzés nem folyt Veszprémben.381 380 Az esperes egyházmegyéből történő távozása az egyházmegye és a főpásztor szempontjából sikertelennek minősíthető, még akkor is, ha távozásának okai nem feltétlen a feladatkör ellátásában megtapasztalt hiányosságok voltak. A püspökök hosszú távú kinevezésekben gondolkodtak, legalábbis erre utalnak az esperesek hivatalviselésére vonatkozó adatok. 381 A tridenti zsinat által előírt egyházmegyei szemináriumok feladata ez volt, s nem is vártak el tőlük többet. Ez nem csökkenti a szeminárium jelentőségét, hiszen az egyházmegyének a gyakorlati lelkipásztori feladatok ellátására felkészített papokra volt szüksége. A főpásztornak az alapítványok segítségével lehetősége nyílt jobb képességű kispapjait tanulmányaik folytatása végett Nagyszombatba küldeni. Vö. [Hanauer] 1896. 7-8. A tridenti zsinat szemináriumokkal kapcsolatos rendelkezéseiről lásd Gárdonyi 2001. 86-104. 141
