Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.6. Összegzés: esperesi kerületek a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Az EGYHÁZSZERVEZET KÖZÉPSŐ SZINTJENEK KIÉPÍTÉSE vált indokolttá, amelyek súlypontja ugyan nem ide esett, espereseik a régebbi plébániák plébánosai közül kerültek ki, de területük és plébániáik zöme már itt helyezkedett el. Feltűnő, hogy a változtatásokra közel azonos időközönként, mintegy tíz évenként (1720-as évek, 1734/37, 1747/50, 1755/56) került sor. A Zala megyei kerületek esetében 1720 körül feltételezhetünk változtatást, ezt követte az 1747/50-es átalakítás; a budai és fehérvári kerület első felosztása az 1730-as évek közepén történt meg, ezt követően majd 1755/56-ban vált szükségessé új kerületek létrehozása Pilis, Fejér és Veszprém megyék területén. Somogy esetében egy kicsit más képet kapunk. Az 1730-as évek közepének sikertelen kettéosztási kísérletét követően még közel tíz évig egy kerülethez tartoztak a somogyi plébániák. Az igazgatási nehézségeket kerületen belül próbálták megoldani, kerületszervezésre csak az 1740-es évek második felében került sor. Egy adott területen tehát a korszakban két-három évtized elteltével került sor az egyházigazgatás középső szintjének átszervezésére. Az egyházszervezet eltérő ütemű kiépítésére magyarázattal szolgál a kiinduló helyzet adta különbség. A Zala megyei kerületek esetében a hódoltság korában, bármily csökevényesen is, de mégis fennálló egyházszervezet mintegy tíz évnyi „előnyt" jelentett az egyházmegye többi területeihez képest. Pilis és részben Fejér megye esetében a háborúk végeztével szinte azonnal megindult betelepítést követte az egyházszervezet gyors kiépítése. Fejér megye déli területein és Veszprém megyében pedig a század derekának plébániaalapításai csökkentették jelentősen a plébániahálózatban meglévő területi különbségeket. Somogy esetében az egyházmegye erőtartalékainak kimerülése (megfelelő személy hiánya) járulhatott hozzá ahhoz, hogy a kerületi rendszer jelentős késéssel követte csak a plébániahálózat változását. Ha az egyházszervezet alsó (plébániai) és középső (kerületi) szintjének változásait összevetjük egymással, akkor az némileg módosítja a plébániahálózat vizsgálata során kapott képet. Az 1730-as évekre esett ugyanis a kerületi rendszer első nagyobb szabású átalakítása, s mint korában bemutattam, ez az időszak a plébániahálózat bővülési ütemének jelentős visszaesését hozta magával. Ennek tükrében kijelenthető, hogy a jelzett időszakban csupán látszólag esett vissza az egyházszervezet kialakításának intenzitása, sokkal inkább beszélhetünk arról, hogy a feltételekhez alkalmazkodva az egyházszervezet alsó, plébániai szintjéről a középső szintjére helyeződött annak hangsúlya. A 18. századi egyházigazgatás középső szintjét alkotó esperesi kerületeket vizsgálva kijelenthető, hogy eltekintve néhány szimbolikusnak nevezhető elemtől - mint például a segesdi kerület neve - semmiféle kapcsolat nincs a középkor végi egyházigazgatási rendszer és újkori párja között. Ez a pusztulás mértékét ismerve nem szorul magyarázatra. 134
