Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.3. Esperesi kerületek Somogy megye területén (somogyi főesperesség)
Esperesi kerületek Somogy megye területén Somogy megye egésze is a hódoltság területére esett, ennek következtében itt is a katolikus egyházszervezet megszűnésével számolhatunk.337 Ezt alátámasztják a plébániahálózat 18. század eleji állapotát (hiányát) tükröző adatok is. Somogy megye plébániáinak száma - Pilis és Fejér megyéhez hasonlóan - az 1710-es években szaporodhatott meg annyira, hogy ezek irányítására esperes kinevezésére lehetett szükség. Az esperes alá tartozó kerületet somogyinak vagy kaposinak nevezték. A plébániák száma dinamikusan nőtt az 1710-es és 1720-as években, az 1732/33-as összeírás idejére 22-re növekedett. Ezt követően azonban tíz évig, egészen 1742-ig nincs tudomásom új plébánia megalapításáról. Az 1730-as években a kerület ténylegesen alig nyúlhatott túl a Nagyatád-Csököly-Kaposvár plébániák meghatározta vonalon. Az ettől délre eső, zömmel reformátusok lakta vidék még a 18. század végén is plébániahiányos területnek számított. A zágrábi és a veszprémi püspökség közti határt a kerület csak Segesd-Atád térségében érhette el, de amint már szó volt róla, a megye délnyugati szögletében a két egyházmegye közé evangélikus településterület ékelődött Csurgó, Surd, Iharosberény központokkal. Az egyházszervezet kiterjesztésével erre a területre már az 1710-es évek második felében megpróbálkoztak, ekkor még jobbára sikertelenül, majd az 1740-es évektől kezdődően alapítottak plébániákat a területen. A megye (és az esperesi kerület) északi részén, a Balaton nyugati medencéjében, illetve a megye középső részén egészen az egyházmegye határát is jelentő tolnai határszakaszig már az 1720-as években kiépültek a plébániák, s ugyanez mondható el Somogy és Zala közötti határterületre, ahol mind a két oldalon viszonylag korai alapítású plébániák voltak találhatók. A somogyi egyházszervezet csak az 1740-es években terjeszkedett tovább dél felé, ekkorra azonban a kerület már túl volt több sikertelen és sikeres felosztási kísérleten. A kerület első esperese feltételezhetően Vörös József kaposvári plébános volt, aki Hoss József adatai szerint 1718-tól látta el az esperesi teendőket.338 Ez az évszám megfelel a plébániahálózat kiépülésével az önálló kerületi igazgatásra támasztott igényeknek. A hatalmas területű esperesség igazgatása a plébániák számának növekedésével minden bizonnyal komoly nehézségekbe ütközött. Ezért az egyházmegye helynöke, Padányi Bíró Márton a somogyi kerület kettéosztása mellett döntött. 1734. október 1-jén nevezte ki Kis István igali plébánost a somogyi főesperesség alsó kerületének esperesévé. Ezzel együtt Vörös József eddigi esperest meghagyta a felső kerület esperesének.339 337 A terület lakosságának lelkigondozását, mint a hódoltság területének más részein is, elsősorban szerzetesek látták el. Somogy területén működött az andocsi jezsuita misszió. Ennek történetére lásd Molnár 2003.139-166. 338 Hoss 1948. 43. 339 „ordinavi ipsum [sc. Stephanum Kiss, parochum IgaliensemJ vicearchidiaconum districtus inferioris archidiaconatus Simighiensis", illetve „superioris vicearchidiaconus parochus Kaposiensis, Josephus Vörös maneat" VEL I.1.39.b. tom. 1. 5-7. Jól látható a Dravec és Schillinger 1737-es 123
