Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
III. Az egyházszervezet középső szintjének kiépítése - III.1. Egy nem létező igazgatási szint: a főesperességek
A FŐESPERESSÉGEK fehérvári főesperesről közöl adatokat Pfeiffer János.2981660-ban felbukkan a forrásokban a somogyi főesperes,299 majd a század utolsó évtizedében jelent meg a székesegyházi főesperes a kanonokok között.300 A püspökök kánoni vizsgálata során felvett jegyzőkönyvekben is találhatók főesperesekre vonatkozó adatok. 1637-ben csupán azt említi a jegyzőkönyv, hogy ekkor két főesperes volt a káptalanban,301 1668-ban azonban már megnevezték a két főesperes címét is: a zalait és a somogyit említette a jegyzőkönyv.302 A káptalan 1667-es statútumában is két főesperest neveztek meg, a zalait és egy másikat.303 A Pfeiffer János által közölt adatok alapján a főesperesi címek 17. századi használatát a következőképp lehet összefoglalni. A káptalan visszaállítását követően a négy oszlopos kanonok mellett előbb egy, majd nem sokkal később kettő (mester)- kanonok volt tagja a káptalannak. Ez utóbbiak főesperesi címet viseltek, amelyek közül az egyik a zalai, a másik a század első felében a fehérvári, a század derekától pedig a somogyi lehetett. Valamikor a század vége felé megjelent a székesegyházi főesperesi cím, amely állandósult, a káptalan ötödik stalluma lett már a 18. század fordulójára. Az adatok arra engednek következtetni, Pfeiffer 1987. passim. Ezt követően a 18. század első harmadában Pápai János viselte a zalai főesperesi címet 1726 és 1729 között (mester)kanonokként. 1726. VII. 1.: MNL VeML Xll.l.i.aa. tóm. 7. no 1027. [355.]; 1729. I. 27.: MNL VeML XILl.i.aa. tóm. 7. no 121. [618.]. 298 Gálfi János (1635), Húsvét Ambrus (1642), Berkes Péter (1643, 1646). Berkest 1646-ban egy személyben fehérvári és zalai főesperesnek írja. Pfeiffer 1987.102., 122. és 77. 299 Kun István László (1660), Bocsárdi Imre (1695). Pfeiffer 1987. 147. és 79-80. Ságodi István (mester)kanonokként használta ezt a címet. 1702. III. 15.: MNL VeML XILl.i.aa. tóm. 4. no 86. [869.], 1702. XII. 15.: MNL VeML XILl.i.aa. tóm. 4. no 99. [894.], 1703. VI. 21.: MNL VeML XILl.i.aa. tóm. 4. no 111. [914]. 300 Albert István (1693), Bocsárdi Imre (1699). Pfeiffer 1987. 68-69. és 79-80. A székesegyházi főesperesi stallum 18. századi birtokosainak adatait lásd a függelékben. 301 Pietro Mariani kanonok vallomását idézi Molnár 2003. 128. (541. jegyzet). Maga a szöveg nem teljesen egyértemű a kanonokok számát illetően, ugyanis a nagyprépost és az olvasókanonok mellett két kisebb prépostot - nyilvánvalóan a hantai és a (felső)örsi prépostra gondolt két főesperest és két (mester)kanonokot említ, majd megjegyzi, hogy összesen hat kanonok van, akik közül négyen viselnek méltóságot. Pfeiffer János adatai szerint ekkor a vallomástevő Mariani olvasókanonok és hantai prépost volt egy személyben, Sobri Márton nagyprépost pedig egyidejűleg felsőörsi prépost is volt. Mivel Acsádi Benedek ekkor őrkanonok vagy éneklőkanonok volt, a négy oszlopos kanonok mellett lehetett a két főesperes a káptalan tagja. Pfeiffer 1987.66. (Acsádi), 156-157. (Mariani) és 197-198. (Sobri) 302 „archidiaconatus Saladiensis et archidiaconatus Simidiensis" Szakonyi Károly nagyprépost vallomását idézi Molnár 2003. 128. (541. jegyzet). A főespereseken kívül a nagyprépost, az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok szerepel a káptalan tagjaként. 303 A kanonokok felsorolásában két személy - Farkas István éneklőkanonok és Csatári Gergely - szerepel zalai főesperesként. Ez nyilvánvaló elírás. A kérdés eldöntésében a névtár sem segít, mivel itt is mindketten zalai főesperesekként vannak feltüntetve, bár tisztségviselésük évköre a szócikkek alapján nem dönthető el egyértelműen. A statútum kiadása Pfeiffer 1943. 31-56., idézett rész 32. (A kiadásban nem szerepel az eredeti irat jelzete, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban eddig nem sikerült a nyomára bukkannom.); Pfeiffer 1987. 85., 98. Az 1668-as adat alapján feltételezhető, hogy a somogyi főesperesség szerepel az eredeti dokumentumban. 113
